JOHN FENN (1)
Az „Ez Természetfölötti” mai műsorában: Tudtad, hogy a szellemi embered tud ízlelni, tapintani, szagolni, látni és hallani? John Fenn részese volt egy természetfölötti átélésnek, amikor maga a Messiás jelent meg neki és arra tanította, hogyan aktiválhatja az öt szellemi érzékét.
SID: Hello. Sid Roth vagyok. Isten hozott világomban, ahol a természetfölötti természetes! Mielőtt adásba kerültünk volna, már éreztem Isten hatalmas jelenlétét. Ez a mai műsor rendkívüli lesz, tele csodákkal! Vendégem, John Fenn, akinek volt egy csodálatos átélése Jézussal. Jézus személyesen tanította arra, hogyan aktiválja az öt – nem természetes, hanem szellemi – érzékszervét. Ez Mexikóban történt. Amikor John megkapta ezt a kijelentéssel teli tanítást Jézustól – ennél jobbtól nem is lehetne - a szellemi érzékszervek megnyílásáról, természetes következmény, hogy meg is nyíltak a szellemi érzékszervei és akárhová megy, ezt át tudja másoknak is adni. Ezért beszélek erről ennyire lelkesen! De John, veled sem csak úgy, a semmiből történt ez. Isten már régóta készített téged erre. Már fiatalemberként nagyon meg akartad érteni, hogy a Bibliában szereplő emberek szellemi érzékei hogyan léptek működésbe.
JOHN: Így van. Igazából az egész az Atya keresésével indult, mikor saját édesapám elhagyott bennünket. Már négy évvel azt megelőzően újjászülettem, és nagyon akartam az Úr érintését, közösségben lenni az Atyával, és emiatt különösen az Ószövetséget tanulmányozva azt láttam, hogy Ádám és Éva teljesen tisztán és világosan bele láttak egyszerre a szellemi és a fizikai világba is. Amikor Ádámot az Úr az Éden kertjébe helyezte, Évát testéből vette ki, tehát megláttam azt, amint mindketten képesek voltak szemlélni a szellemi és a természetes világot is, egyszerre. Majd elolvastam a 2Királyok 6-ot, ahol Elizeus próféta, akit körülvett az asszír sereg és a szolgája ettől nagyon megijedt, ő pedig csak annyit mondott: „Uram, nyisd meg a szemeit, hogy lássa, amit én látok!”
SID: Nagyon tetszik ez a mondat: „Nyisd meg a szemeit, hogy lásson!”
JOHN: „Nyisd meg a szemeit!” Hát épp ez történt velem is, ezalatt az átélés alatt. És ez elkezdett formálni és alakítani. 16 éves voltam amikor újjászülettem és az Apostolok cselekedetei jelentették számomra a normális kereszténységet. Rengeteg átéléseim voltak angyalokkal is.
SID: Én is csupán csak „normális” szeretnék lenni. És szerintem te magad is, aki nézel most bennünket! John, valaki kapott egy ismeret beszédét amikor meg akartad érteni a gyógyulást és tudtad, hogy az az ismeret beszéde neked szól. Mesélj arról az első emberről, akiért valaha imádkoztál.
JOHN: Két, vagy három hónapon át jött elém az a szó, hogy „kijelentés” a gyógyulással kapcsolatosan. Azonban gyakorlati szinten még sem működött. Szóval, egyik vasárnap este, amikor még csak tinédzser voltam, az ifi vezetőnk, aki szintén maga is csak tini volt, kapott egy ismeret beszédét. Azt mondta: „Az Úr tanítani fog valamit a gyógyulásról és itt az idő alkalmazni is!” Azonban én nagyon féltem. És bár csupán 10-en, vagy 12-en voltunk együtt a nappaliban, mégis nagyon izgulni kezdtem. Majd azt vettem észre, hogy a kezem fölemelkedett és egy másik fiatal, akinek gerincferdülése volt, épp ott volt ezen az alkalmon. Az ifi vezető azt mondta: „Itt az idő, hogy meggyógyuljon! Gyógyítsd meg” A fiatal lány, akiért imádkoznom kellett, szintén eléggé izgult...
SID: De te biztos jobban izgultál, mint ő...
JOHN: Igen, így van! Az egyik válla alacsonyabban volt, mint a másik és amikor arra kértem, hogy forduljon meg és csupán újjheggyel érintettem a derekát, majd végig fölfelé a gerincét és csupán annyit mondtam: „A Jézus nevében, gyógyulj meg!” és hátraléptem. Olyan volt, mintha egy terrier széttépett volna egy patkányt. Mintha valami rántott volna a gerincén és csak hallottunk egy reccsenést ahogy végigment a gerincén és ő kiegyenesedett, mindkét válla egy szintben volt és ő teljes extázisba esett az örömtől. Hajolgatott le-föl, oldalra...
SID: És mi történt eközben ezzel a fiatalemberrel – veled?
JOHN: Azt gondoltam, ez nagyon jó! Valójában akkora kenet volt attól kezdve, jó két hétig, hogy bármely betegre rátettem a kezem, mind meggyógyult.
SID: Isten azt is kijelentette neked, hogy ez csak az előkép volt. Magyarázd ezt el.
JOHN: Így van. Két héttel később imádkoztam a szomszédért, aki beütötte a könyökét az ajtóba, édesanyámért, aki megütötte a lábát és nagyon fájt neki, és meggyógyultak. De a gyógyulás csupán két hétig működött és utána megszűnt. Imádkoztam: „Atyám, mi ez az egész?” Majd Ő erre azt mondta: „Csak egy ízelítőt adtam neked abból, amiben később járni fogsz.”
SID: És hadd mondjam el nektek, ma már ténylegesen ebben jár. Meséld el nekünk a Navajo indián pásztor esetét.
JOHN: Igazából akkor láttam először az Urat. Ez ’86 áprilisában volt. Én fizetés nélküli segédpásztor voltam ekkor, és hátul ültem feleségemmel és a gyerekekkel, mert a legkisebb gyermekünk még csecsemő volt. Dicsőítés alatt csukva volt a szemem és fölemeltem a kezem, mialatt imádtam az Urat. Majd hirtelen, a fejem oldalra fordult, de különösmód, csupán szellemben, mert a fizikai testem ugyanúgy volt maradt. Ahogy szellemileg elfordítottam a fejem, láttam Jézust, amint a gyülekezet hátsó részében jár. Megállt a hátsó sorban és azt mondta: „Gyere velem!” Ez egy olyan szintű átélés volt, hogy egyszerűen nem tudtam volna megmondani, hogy most csupán szellemben vagyok ott, vagy fizikailag is. Csak egyszerűen elkezdtem sétálni a sorok között az első sor irányába, ahol ott volt ez a Navajo indián pásztor. Ő volt az egyetlen, aki ült a gyülekezetben a dicsőítés alatt. Jézus oldalra lépett és azt mondta: „Van számára egy üzenetem, melyre megkérlek, hogy add át neki!” Ő egy olyan pásztor volt, akit támogatott a gyülekezetünk, de csak látogatóban volt ott. Ránéztem és azt mondtam: „De hát Uram, te itt vagy!” Rám nézett és azt mondta: „Csak csináld!” Szóval, kinyújtottam a kezem, rátettem a pásztorra és előtört belőlem egy prófécia, mely igazából csak bátorítás és elismerés volt, hogy mennyire szereti őt az Úr. És ahogy ott voltam és mondtam ezt a próféciát, szép lassan abbamaradt úgy, mint amikor egy vízcsapot lassan zárnak el. Majd az Úr, aki kb. 180cm magas, én pedig majdnem 2 méter magas vagyok, olyan volt, mintha egybe olvadt volna velem és eltűnt bennem. Ekkor annyit mondott: „Fiam, soha ne felejtsd el, amikor valakire ráteszed a kezed az Én nevembem, ez olyan, mintha Én magam tenném a kezem arra az emberre!” Azonnal visszakerültem a testembe és ott álltam a feleségem mellett.
SID: Szóval, ha jól értem, a szellemi embered kisétált a testedből, odament ehhez a pásztorhoz és prófétált neki.
JOHN: Pontosan így történt. Mint amikor Pál azt mondta: „Hogy testben –é, vagy testen kívül történt –e, nem tudom, amikor a Paradicsomban találtam magam.” Pont ilyen élmény volt. Csak onnan tudtam, hogy szellemben és nem testben voltam ott, mert a feleségemet megkérdezve ő azt mondta, hogy végig ott voltam mellette.
SID: Hát, amikor majd visszajövünk szünet után megtudjuk, hogyan aktiválta az Izráel Messiása John Fenn szellemi érzékeit Mexikóban, és hogyan tanította meg arra, hogy kell aktiválni az öt szellemi érzékünket. (Mindjárt visszajövünk.)
SID: Hello. Sid Roth vagyok John Fenn-el. John Fenn-ek Mexikóban volt egy találkozása Izráel Messiásával, Jézussal. Mondd el mit láttál, és mi történt.
JOHN: Nos, a saját dolgommal voltam elfoglalva. Ez valószínűleg a legfontosabb tudnivaló a sztoriban...
SID: Nem voltál igazán „szellemi” éppen.
JOHN: Egyáltalán nem. Semmit nem „próbáltam” látni. Két barátommal voltam, akik előre mentek, én pedig csak kullogtam mögöttük. A lábam elé néztem, hogy a kövek közé lépve nehogy kibicsaklott bokával kelljen tovább mennem. Majd hirtelen, bennem belül, a szellemi emberemben hatalmas izgatottság lett. Nem idegesség, sokkal inkább lelkes izgalom lett úrrá rajtam. Nem tudtam az okát, miért van ez. Olyan érzés volt, mint amikor valaki érzi Isten jelenlétét, csak még annál is erősebb. Majd elkezdtem körbe fordulni és azt mondtam magamban: „Mi az, mi az?” Majd hirtelen azt éreztem a bensőmből feltörni: „Jézus az!” Ahogy ez történt, fölemeltem a fejem és megláttam Jézust, ahogy ott áll kb. 4 és fél méterre előttem. Teljesen elképedtem. Ránéztem és azt mondtam: „Mit csinálsz Te itt?”
SID: Hát, én biztos nem ezt mondtam volna Neki, de folytasd csak.
JOHN: Meg voltam lepődve... Erre Ő: „Eljöttem, hogy betöltsem a kis falu szükségeit.” Azt kérdeztem: „Tudok Neked segíteni?” Majd rám nézett és azt mondta: „Töltsd be a falu szükségeit!” Még más dolgokat is mondott, majd azt is, hogy „Meg akarlak tanítani arra, hogyan hallhatod meg az Atya hangját és hogyan ismerheted meg a Szellem útjait.” És elkezdett ott tanítani, kb. 45-50 percen keresztül. Elmagyarázott szellemi dolgokat, olyanokat is, melyekről korábban beszéltünk, hogy a szellemi emberünk igazából a bennünk lévő örökkévaló részünk. A szellemünk, együtt a lelkünkkel örökkévaló, mert amikor valaki például a Mennybe kerül, nem csak a szelleme, hanem a lelke is ott van a Mennyben. Ezt a Lukács 16 példája alapján magyarázta el, amikor meghalt a gazdag ember és Lázár. A gazdag ember a pokolban volt, míg Lázár a Paradicsomban, Ábrahám kebelén. Azt mondta: „a testük halott és el van temetve, de látták és hallották egymást, beszélgettek egymással. A gazdag ember vízet kért, hogy enyhítse szomját a kínzó lángok között.” Majd azt mondta: „Az érzékeid gyökere a szellemi emberedben van.” Különféle példákat említett az életemből, amikor csupán nem ismertem föl, pedig már ebben éltem azelőtt is. Azt hiszem, épp ez történik sok nézőnkkel is. Ahogy az Úr elkezdett erről beszélni és tanítani engem, rájöttem, hogy ez egy nagyon általánosan előforduló dolog. Hadd mondjak egy példát. Volt egy bolt, melyet ismertünk a feleségemmel, mert jártunk már ott korábban és azt éreztük, mintha valami nehéz súlyként nehezedre ránk ott. Felismertük, hogy ez egy rossz szellem. És az Úr felhozva ezt a példát azt kérdezte: „Honnan tudtátok ezt?” Erre én: „Mivel úgy ÉREZTÜK, hogy valami nem stimmel.” Azt mondta: „A Biblia ezt úgy nevezi, hogy szellemek megkülönböztetése, megítélése, vagy érzékelése. Az elméd figyelmes lesz arra, ami szellemi síkon történik.” És pontosan így is volt. Ahogy besétáltunk abba az üzletbe, az agyunkban amolyan „libikóka” érzés volt. A fizikai, külső érzékszervünkkel semmit nem éreztünk, de a belső, szellemi érzékszervünkkel fogtuk a szellemi atmoszféra adását.
SID: Én is, ha például bemegyek egy olyan üzletbe, ahol New Age-el, vagy valami azzal hasonlóval foglalkoztak, szó szerint érzem azt. Vagy ilyen a boszorkányság, vagy varázslás.
JOHN: Így van. És arra mutatott rá, hogy ez abból következik, hogy a szellemi emberünk az, amely kapcsolatba lép a szellemvilággal. Más szavakkal, amikor az emberek olyat mondanak, hogy volt valami „előérzetük”, vagy valamit megéreztek, ez ugyanaz. Valakinek pedig békessége van valami felől, valakinek pedig rossz az előérzete. Ezek mind olyan dolgok, amikor a szellemi emberünk érzékel dolgokat a szellemvilágban. Ahogy tehát elkezdett az Úr tanítani ezekről, és láttam, ahogy végigvonult ez az egész életemen bizonyos értelemben, most azonban teljesen más dimenzióban, egy magasabb szinten kezdett el működni az Úr tanításai által. Például, az egyik olyan példa, melyet Jézus használt, a saját életéből volt, amikor a vérfolyásos asszony megérintette a ruhája szegélyét. A Lukács 8 elmondja nekünk, hogy emberek tömegei nyüzsögtek Jézus körül, nyomták, lökték, szorították, mégis megállt és azt kérdezte: „Ki érintett engem?” A tanítványok nem értették a kérdését, hogy mégis mit ért azalatt, hogy ki érintette, amikor mindenki érinti. De amit Ő mondott ezzel: „Nem, éreztem, hogy erő hagyta el a testem. Erő ment ki belőlem.” A nő félve jött előre elismerve, hogy ő volt az, és hogy meggyógyult. Az Úr azt mondta ezzel: „Képezned kell saját magad arra, hogyan működjenek és legyenek kifinomulva szellemi érzékeid! Figyeld meg, én hogy képeztem magam arra, hogy tudatában legyek mindannak, ami a szellememben zajlódott és ezért ÉREZTEM, hogy erő megy ki belőlem! Akarom, hogy te is képezd magad erre, hogy képes legyél ugyanerre!”
SID: Rendelkezel a szellemek megkülönböztetésének ajándékával is, mellyel képes vagy belelátni a szellemi világba. Azt meg tudnád mondani, most mit látsz itt a stúdióban?
JOHN: Különféle angyalokat. És ez az ajándék úgy működik, hogy ezt nem én kezdeményezem. Ez a szellemek megkülönböztetésének ajándéka. Korábban amikor elmentünk ebédelni, láttam ott is egy angyalt. Sokszor kapok ismeret beszédét angyalokon keresztül és ez teljesen Igei. Néhányan nem értik ezt, de amikor például Kornéliusz házában is egy angyal jelent meg, aki beszélt hozzá, Jézus sírjánál is angyalok mondták el, hogy mi történt, instrukciókat adtak, tehát a kijelentés, vagy ismeret beszéde és a bölcsesség beszédének ajándékai is működtek rajtuk keresztül. Nagyon sokszor fordul elő, hogy emberekre különféle kijelentéseket az ismeret beszédén keresztül angyaloktól kapom és mindig azért, mert „az Atya akarja, hogy tudják azokat a dolgokat.”
SID: Van saját angyalod?
JOHN: Van egy olyan, akit láttam is. 1986-ban, röviden az átélésem után láttam először és azóta már nagyon sokszor, ezalatt a 25 év alatt.
SID: Mindig látod magad mellett az angyalodat?
JOHN: Nem állandóan, de gyakran. Nem megszokott, hogy több, mint egy hét teljen el anélkül, hogy látnám. Volt egy olyan eset egyszer, amikor két hét telt el úgy, hogy nem láttam ezt az angyalt. Majd hirtelen felbukkant és azt mondtam neki: „Hát te meg hol voltál?” Azt felelte: „Ugyanúgy, ahogy ti alszotok és felfrissültök, mi is megyünk Isten trónjához felfrissülni.” Azt mondtam: „Remélem minden rendben volt addig a két hétig, amíg távol voltál.” Majd nagyon komolyan rámnézett, mintha megbántottam volna ezzel, és azt mondta: „Soha el nem mozdulnék mellőled úgy, hogy nem gondoskodom helyettesítésről.”
SID: Ez jó érzés.
JOHN: Igen, jó érzés. De ez ráébresztett arra is, hogy az ő perspektívájuk teljesen más, mint a mienk.
SID: Nagyon tetszik, ahogy a szellemi érzékeket lehet aktiválni, melyre John hatalmas kenetet kapott. Volt egy mennyei átélése, melyet hamarosan meghallunk és titeket is le fog nyűgözni! (Mindjárt visszajövünk.)
SID: Hello. Sid Roth vagyok John Fenn-el. És vendégem, John, járt a Mennyben. Szent irígységet vált ki belőlem. Néhány dolog, melyet látott, biztosan benneteket is lenyűgöz majd. Meséld el nekünk a ’91-ben történt Mennyei átélésed.
JOHN: Megintcsak el voltam a magam dolgával, mire elkezdtem imádkozni a gyülekezetben. Egyedül voltam és térdre borultam az Úr előtt. Ahogy fölemeltem kezeimet, olyan látvány volt, mintha az angyalom karját láttam volna a levegőben könyöktől lefelé és azt mondta: „Fogd meg a kezem!” Ahogy megtettem, éreztem, ahogy elkezdek emelkedni, ki a testemből. Még jobban megragadtam a kezét és huss, mint akit kilőttek.
SID: Féltél ettől a megtapasztalástól? Úgy értem, ez teljesen ismeretlen volt.
JOHN: Ismeretlen.
SID: Ismeretlen vizeken evezés.
JOHN: Tudod, az Úr jelenléte olyan, hogyha még rossz hírt is közölne veled, abban is teljes békességet és szeretetet éreznél.
SID: Értem.
JOHN: Szóval imádkoztam közben, de az agyamban megfordult, hogy „mi ez?” De annyira gyorsan haladtunk, hogy mire megfordultam volna, hogy lássam onnan fentről a gyülekezetünket és a kis városunkat, már annyira magasan voltunk, hogy a földet sem láttam, csak a felhőket, majd áthaladtunk a világűrön, óriási távolságon. Onnan lentről nézve az égbe, úgy gondolnánk, hogy amikor ott vagyunk a kellős közepén közelibbnek tűnik, pedig nem, mert hihetetlenül nagy. Körülnéztem ugyan, de óriási sebességre kapcsoltunk és ahogy fölnéztem, miközben még mindig az angyal kezét fogtam, hirtelen ott volt előttem egy hatalmas fal, amolyan 20-22 emeletes magas épületnek látszó valami. Ahogy a szélénél lehettünk, mindenféle épületeket és építészetet láttam, különböző korbelieket, hatalmas széles utcákat, majd keskenyebb utakat is, majd fűre érkezve landoltunk. A fű nagyobb volt, mint bokáig érő.
SID: Milyen érzés volt?
JOHN: Nem is tudom meghatározni, milyen érzés volt, mert próbáltam az egészet bevenni. Nyugtató érzés volt, mégis annyira csodálatos és lenyűgöző, leírhatatlan szépségű. Jobb oldalunknál volt egy alacsonyabb fal, házak és hasonlók. Majd ott volt előttünk az Élet Folyója, ami kb. 15 méter széles lehetett, szélénél fű nőtt, meg fák és távolabb láttam hegyeket, és hasonlókat. Ami a legbűvöletesebb volt, hogy az egész hely vibrált, élt, mozgott Isten jelenlététől. Arra lettem figyelmes, hogy nagyon éles a látásom. Emlékszem például, ahogy ránéztem egy fára 500 méter távolságból és kiváncsian szemléltem a fa levelét, mivel kissé másképp nézett ki, mint a földön lévő fák és ahogy kigondoltam, hogy milyen jó lenne közelebbről is megnézni, a szemem mintha automatikusan rázummolt volna, élesebben, mint egy távcső, vagy teleszkóp. Eközben pedig hallottam valami gyönyörű zenét, mintha dúdolásznának a fák. Teljesen beleláttam a levél sejtjeibe is, és láttam, ahogy a molekulái vibrálnak. Arra jöttem rá, hogy minden egyes fa, növény más módon vibrált, olyan volt, mintha mindennek lenne valami saját frekvenciája és mind valami hangot ad ki magából. Mégis olyan harmóniában szólnak együtt, mint egy zenekar közös műve és áthatott mindenen.
SID: Mint egy szimfónia.
JOHN: Mint egy szimfónia, teljes összhangban. Például a fű is adott ki egy bizonyos hangot magából, a különféle virágok is, a fák is – mindegyik ugyanúgy.
SID: És mi a helyzet a háziállatokkal, melyeket láttál a Mennyben? Ez nagyon kiváncsivá tett.
JOHN: Az emberek sokszor megkérdezik, hogy vannak –e állatok a Mennyben. Ilyenkor emlékeztetem őket Illés történetére, aki tüzes szekerekkel vitetett a Mennybe, melyet lovak húztak, ill. Jézus is fehér lovon fog visszatérni a Mennyből. Volt egy vizsla-kutyánk, akit Abbynek hívtunk. Elnézést minden Abby nevű embertől, amiért a vizslakutyánkat így neveztük el, akit ’89 január 3-án elütött egy iskolabusz. Imádkoztunk és mivel még kicsik voltak a gyerekeink és nagyon sajnálták, mondtuk nekik, hogy a Mennyben várni fog majd ránk, mivel ha lovak vannak a Mennyben, miért ne lehetnének kutyák is. Most pedig, ahogy ott voltam a Mennyben, láttam, ahogy a fű között mozog valami – mivel a fű elég magas volt. És hirtelen felbukkant a folyó szélén Abby kutyánk, az aranyszörű vizsla együtt a kismajom háziállatkámmal, akit 14 éves koromban veszítettem el. Tillynek neveztem, kicsi mókus testű majom volt. Tilly Abby hátán volt, aki 15 métert ugrott egyszerre és azonnal ott termett mellettem és leült mellém. Ugyanúgy kint lógott a nyelve, mint régen. Most azonban nem azért, mert el lett volna fáradva, hanem csak mert ő kutya. Rámnézett és értettem a gondolatait, azt kérdezte, „hol van Bart és a fiúk?”
SID: Tehát tudunk majd kommunikálni velük a Mennyben.
JOHN: Én is épp ezt mondtam. Ránéztem az angyalomra és ahogy ránéztem már válaszolt is: „A Mennyben hozzáférésünk van Atyánk korlátlan ismeretéhez és erre szükségünk is van, mert ott az ottani törvények érvényesülnek.” Tudod Josephus írásaiban, aki egy zsidó történész volt, azt mondta: „Ádám és Éva is tudott beszélni az állatokkal.” Hiszem, hogy Ádám Isten természetfölötti erejében élt és járt, rendelkezett az ismeret beszédével és hozzáférése volt Isten ismeretéhez.
SID: Tudod, ami lenyűgöző számomra az, hogy amikor John beszél, megnyílik a Menny, mint amikor kinyitnak egy ablakot. A Menny ablaka nyílik ki. Mesélj egy ilyen alkalomról, amikor így kinyílt, és hogy mi történt.
JOHN: Gyakran megesik ez szolgálat közben, de ekkor különösképpen volt ott egy hölgy, aki elvesztette férjét egy évvel azt megelőzően. Hirtelen azt láttam, hogy az angyalom odaállt mellé. Azt kérdeztem tőle: „Mit csinálsz te itt?” Erre ő: „Az Atya azt akarja, hogy tudjon valamit ez a hölgy.” Majd hirtelen megjelent a szobában egy hatalmas ablak. Úgy nézett ki, mint egy TV képernyő, vagy valami ahhoz hasonló, és beleláttam onnan a Mennybe. Egyszer találkoztam ennek a hölgynek a férjével amikor még élt, most pedig láttam ott sétálgatni. Háttal állt nekem és egy nála idősebb emberrel sétált együtt és az ismeret beszéde által tudtam, hogy az az édesapja. Az Élet Folyója irányába sétáltak. Majd megkérdeztem az angyalom, hogy ki az akit látok. Ő megmondta a férfi nevét. Majd megkérdeztem, ki a másik ember. Azt mondta: „az édesapja.” Megkérdeztem: „És miről beszélgetnek?” Azt mondta: „Az nem tartozik rád. De azt elmondhatom, hogy olyan dolgokról, melyek korábban történtek az életükben és olyan dolgokat beszélnek át, melyek felől megbékélnek teljesen egymással.”
SID: John, ez elképesztő! Megtennéd, hogy imádkozol most nézőinkért, hogy aktiválásra kerüljenek szellemi érzékeik most azonnal?
JOHN: Persze. És pontosan ez is fog történni! Ahogy Pál is impartálta, tehát megosztotta azt, amilye volt, én is ugyanezt szeretném most tenni! Atyám, a Jézus nevében imádkozom, hogy add a kijelentés és bölcsesség Szellemét most nézőinknek. Ahogy impartáltad, tehát átadtad nekem az ismeretet és érzékenységet és a Szellem dolgait, Atyám kérlek, hogy ugyanígy add meg NEKIK, hogy érzékennyé váljanak Szellemben, és hogy elméjük, gondolataik azonnal tudja érzékelni mindazt, ami történik a szellemvilágban. Atyám kérlek, hogy áraszd ki most ezt a keneted. Van most valaki, aki egy fekvőfotelben ül, és érzed most Isten jelenlétének egy sűrű megjelenését. Ott van most egy angyal melletted, aki fölkent téged a Szent Szellem által és ahogy érzed ezt a sűrű jelenlétét az Úrnak, ez egy ébredést hoz el számodra. Szinte súlya van ennek, jó értelemben, az igazság Szelleme nehezedik most rád. És te, aki ott ülsz ebben a fekvő-fotelben, ez az angyal megérinti most a vállaidat és olyan szavakat ad neked, melyek által megerősít benned dolgokat. Kérdezted az Urat, hogy az a bizonyos ember a Mennyben van –e, és az Atya azt mondja most neked: „Igen, a Mennyben van!” A fekvő foteled most félig fekvő helyzetben van állítva és úgy ülsz rajta. Atyám, kérem a Jézus nevében, hogy pecsételd el ezeket. Köszönöm Atyám az érzékenységet.
SID: Puszta kíváncsiságból hadd kérdezzem: Látsz most itt angyalokat? És mit csinálnak?
JOHN: Igen, látom őket és állnak.
SID: Milyen öltözékben vannak?
JOHN: Az, amelyik mögötted áll, egy palást-ruhában van, mely hasonló a köntöshöz. Velúr szerű, tehát bársonyos anyagú, mely kissé úgy néz ki, mint egy vastagabb selyem-ruha. Időnként különböző anyagú és színű ruhákban vannak, most ilyen köntösszerű ruhában van, melyen van még egy réteg palást-ruha, mely hosszabb és azon még egy réteg, mely olyasmi, mint egy kabát.
SID: Mögötted is van néhány?
JOHN: Igen, érzékelem a jelenlétüket. Nem látom őket persze, de érzem őket.
SID: Tudod mit? Akár megtapasztalod az angyalokat, akár nem, akarom, hogy megtapasztald azt, ami a legnagyobb és legcsodálatosabb, amit egy ember megtapasztalhat, és ez pedig Isten szeretetete. Amikor megérint Szellemével és maga Isten költözik a szívedbe, hogy benned éljen! Annyira egyszerű, hogy ahhoz kell segítség, hogy elvétsd a dolgot. Egyszerűen ismerd föl, hogy egy Szent Istenhez képest, te csupán bűnös ember vagy, és kérd Istent, hogy Jézus miatt bocsásson meg neked. Majd kérd Jézust, hogy lépjen be az életedbe és váljon életed Urává. Mondd ki saját szavaiddal, mert Ő annyira szeret téged, hogy ezt a szeretetét, még a TV, vagy számítógép képernyőjén keresztül is rád árasztja, most, ebben a pillanatban! Békessége árad most rád! A könyörületessége, mely gyógyít most! Csak emeld föl kezeidet, melyek mostmár szent kezek és mondd el Istennek, mennyire szereted Őt. Tedd meg most! Ő megérdemli!
Az „Ez Természetfölötti” mai műsorában: Tudtad, hogy a szellemi embered tud ízlelni, tapintani, szagolni, látni és hallani? John Fenn részese volt egy természetfölötti átélésnek, amikor maga a Messiás jelent meg neki és arra tanította, hogyan aktiválhatja az öt szellemi érzékét.
SID: Hello. Sid Roth vagyok. Isten hozott világomban, ahol a természetfölötti természetes! Mielőtt adásba kerültünk volna, már éreztem Isten hatalmas jelenlétét. Ez a mai műsor rendkívüli lesz, tele csodákkal! Vendégem, John Fenn, akinek volt egy csodálatos átélése Jézussal. Jézus személyesen tanította arra, hogyan aktiválja az öt – nem természetes, hanem szellemi – érzékszervét. Ez Mexikóban történt. Amikor John megkapta ezt a kijelentéssel teli tanítást Jézustól – ennél jobbtól nem is lehetne - a szellemi érzékszervek megnyílásáról, természetes következmény, hogy meg is nyíltak a szellemi érzékszervei és akárhová megy, ezt át tudja másoknak is adni. Ezért beszélek erről ennyire lelkesen! De John, veled sem csak úgy, a semmiből történt ez. Isten már régóta készített téged erre. Már fiatalemberként nagyon meg akartad érteni, hogy a Bibliában szereplő emberek szellemi érzékei hogyan léptek működésbe.
JOHN: Így van. Igazából az egész az Atya keresésével indult, mikor saját édesapám elhagyott bennünket. Már négy évvel azt megelőzően újjászülettem, és nagyon akartam az Úr érintését, közösségben lenni az Atyával, és emiatt különösen az Ószövetséget tanulmányozva azt láttam, hogy Ádám és Éva teljesen tisztán és világosan bele láttak egyszerre a szellemi és a fizikai világba is. Amikor Ádámot az Úr az Éden kertjébe helyezte, Évát testéből vette ki, tehát megláttam azt, amint mindketten képesek voltak szemlélni a szellemi és a természetes világot is, egyszerre. Majd elolvastam a 2Királyok 6-ot, ahol Elizeus próféta, akit körülvett az asszír sereg és a szolgája ettől nagyon megijedt, ő pedig csak annyit mondott: „Uram, nyisd meg a szemeit, hogy lássa, amit én látok!”
SID: Nagyon tetszik ez a mondat: „Nyisd meg a szemeit, hogy lásson!”
JOHN: „Nyisd meg a szemeit!” Hát épp ez történt velem is, ezalatt az átélés alatt. És ez elkezdett formálni és alakítani. 16 éves voltam amikor újjászülettem és az Apostolok cselekedetei jelentették számomra a normális kereszténységet. Rengeteg átéléseim voltak angyalokkal is.
SID: Én is csupán csak „normális” szeretnék lenni. És szerintem te magad is, aki nézel most bennünket! John, valaki kapott egy ismeret beszédét amikor meg akartad érteni a gyógyulást és tudtad, hogy az az ismeret beszéde neked szól. Mesélj arról az első emberről, akiért valaha imádkoztál.
JOHN: Két, vagy három hónapon át jött elém az a szó, hogy „kijelentés” a gyógyulással kapcsolatosan. Azonban gyakorlati szinten még sem működött. Szóval, egyik vasárnap este, amikor még csak tinédzser voltam, az ifi vezetőnk, aki szintén maga is csak tini volt, kapott egy ismeret beszédét. Azt mondta: „Az Úr tanítani fog valamit a gyógyulásról és itt az idő alkalmazni is!” Azonban én nagyon féltem. És bár csupán 10-en, vagy 12-en voltunk együtt a nappaliban, mégis nagyon izgulni kezdtem. Majd azt vettem észre, hogy a kezem fölemelkedett és egy másik fiatal, akinek gerincferdülése volt, épp ott volt ezen az alkalmon. Az ifi vezető azt mondta: „Itt az idő, hogy meggyógyuljon! Gyógyítsd meg” A fiatal lány, akiért imádkoznom kellett, szintén eléggé izgult...
SID: De te biztos jobban izgultál, mint ő...
JOHN: Igen, így van! Az egyik válla alacsonyabban volt, mint a másik és amikor arra kértem, hogy forduljon meg és csupán újjheggyel érintettem a derekát, majd végig fölfelé a gerincét és csupán annyit mondtam: „A Jézus nevében, gyógyulj meg!” és hátraléptem. Olyan volt, mintha egy terrier széttépett volna egy patkányt. Mintha valami rántott volna a gerincén és csak hallottunk egy reccsenést ahogy végigment a gerincén és ő kiegyenesedett, mindkét válla egy szintben volt és ő teljes extázisba esett az örömtől. Hajolgatott le-föl, oldalra...
SID: És mi történt eközben ezzel a fiatalemberrel – veled?
JOHN: Azt gondoltam, ez nagyon jó! Valójában akkora kenet volt attól kezdve, jó két hétig, hogy bármely betegre rátettem a kezem, mind meggyógyult.
SID: Isten azt is kijelentette neked, hogy ez csak az előkép volt. Magyarázd ezt el.
JOHN: Így van. Két héttel később imádkoztam a szomszédért, aki beütötte a könyökét az ajtóba, édesanyámért, aki megütötte a lábát és nagyon fájt neki, és meggyógyultak. De a gyógyulás csupán két hétig működött és utána megszűnt. Imádkoztam: „Atyám, mi ez az egész?” Majd Ő erre azt mondta: „Csak egy ízelítőt adtam neked abból, amiben később járni fogsz.”
SID: És hadd mondjam el nektek, ma már ténylegesen ebben jár. Meséld el nekünk a Navajo indián pásztor esetét.
JOHN: Igazából akkor láttam először az Urat. Ez ’86 áprilisában volt. Én fizetés nélküli segédpásztor voltam ekkor, és hátul ültem feleségemmel és a gyerekekkel, mert a legkisebb gyermekünk még csecsemő volt. Dicsőítés alatt csukva volt a szemem és fölemeltem a kezem, mialatt imádtam az Urat. Majd hirtelen, a fejem oldalra fordult, de különösmód, csupán szellemben, mert a fizikai testem ugyanúgy volt maradt. Ahogy szellemileg elfordítottam a fejem, láttam Jézust, amint a gyülekezet hátsó részében jár. Megállt a hátsó sorban és azt mondta: „Gyere velem!” Ez egy olyan szintű átélés volt, hogy egyszerűen nem tudtam volna megmondani, hogy most csupán szellemben vagyok ott, vagy fizikailag is. Csak egyszerűen elkezdtem sétálni a sorok között az első sor irányába, ahol ott volt ez a Navajo indián pásztor. Ő volt az egyetlen, aki ült a gyülekezetben a dicsőítés alatt. Jézus oldalra lépett és azt mondta: „Van számára egy üzenetem, melyre megkérlek, hogy add át neki!” Ő egy olyan pásztor volt, akit támogatott a gyülekezetünk, de csak látogatóban volt ott. Ránéztem és azt mondtam: „De hát Uram, te itt vagy!” Rám nézett és azt mondta: „Csak csináld!” Szóval, kinyújtottam a kezem, rátettem a pásztorra és előtört belőlem egy prófécia, mely igazából csak bátorítás és elismerés volt, hogy mennyire szereti őt az Úr. És ahogy ott voltam és mondtam ezt a próféciát, szép lassan abbamaradt úgy, mint amikor egy vízcsapot lassan zárnak el. Majd az Úr, aki kb. 180cm magas, én pedig majdnem 2 méter magas vagyok, olyan volt, mintha egybe olvadt volna velem és eltűnt bennem. Ekkor annyit mondott: „Fiam, soha ne felejtsd el, amikor valakire ráteszed a kezed az Én nevembem, ez olyan, mintha Én magam tenném a kezem arra az emberre!” Azonnal visszakerültem a testembe és ott álltam a feleségem mellett.
SID: Szóval, ha jól értem, a szellemi embered kisétált a testedből, odament ehhez a pásztorhoz és prófétált neki.
JOHN: Pontosan így történt. Mint amikor Pál azt mondta: „Hogy testben –é, vagy testen kívül történt –e, nem tudom, amikor a Paradicsomban találtam magam.” Pont ilyen élmény volt. Csak onnan tudtam, hogy szellemben és nem testben voltam ott, mert a feleségemet megkérdezve ő azt mondta, hogy végig ott voltam mellette.
SID: Hát, amikor majd visszajövünk szünet után megtudjuk, hogyan aktiválta az Izráel Messiása John Fenn szellemi érzékeit Mexikóban, és hogyan tanította meg arra, hogy kell aktiválni az öt szellemi érzékünket. (Mindjárt visszajövünk.)
SID: Hello. Sid Roth vagyok John Fenn-el. John Fenn-ek Mexikóban volt egy találkozása Izráel Messiásával, Jézussal. Mondd el mit láttál, és mi történt.
JOHN: Nos, a saját dolgommal voltam elfoglalva. Ez valószínűleg a legfontosabb tudnivaló a sztoriban...
SID: Nem voltál igazán „szellemi” éppen.
JOHN: Egyáltalán nem. Semmit nem „próbáltam” látni. Két barátommal voltam, akik előre mentek, én pedig csak kullogtam mögöttük. A lábam elé néztem, hogy a kövek közé lépve nehogy kibicsaklott bokával kelljen tovább mennem. Majd hirtelen, bennem belül, a szellemi emberemben hatalmas izgatottság lett. Nem idegesség, sokkal inkább lelkes izgalom lett úrrá rajtam. Nem tudtam az okát, miért van ez. Olyan érzés volt, mint amikor valaki érzi Isten jelenlétét, csak még annál is erősebb. Majd elkezdtem körbe fordulni és azt mondtam magamban: „Mi az, mi az?” Majd hirtelen azt éreztem a bensőmből feltörni: „Jézus az!” Ahogy ez történt, fölemeltem a fejem és megláttam Jézust, ahogy ott áll kb. 4 és fél méterre előttem. Teljesen elképedtem. Ránéztem és azt mondtam: „Mit csinálsz Te itt?”
SID: Hát, én biztos nem ezt mondtam volna Neki, de folytasd csak.
JOHN: Meg voltam lepődve... Erre Ő: „Eljöttem, hogy betöltsem a kis falu szükségeit.” Azt kérdeztem: „Tudok Neked segíteni?” Majd rám nézett és azt mondta: „Töltsd be a falu szükségeit!” Még más dolgokat is mondott, majd azt is, hogy „Meg akarlak tanítani arra, hogyan hallhatod meg az Atya hangját és hogyan ismerheted meg a Szellem útjait.” És elkezdett ott tanítani, kb. 45-50 percen keresztül. Elmagyarázott szellemi dolgokat, olyanokat is, melyekről korábban beszéltünk, hogy a szellemi emberünk igazából a bennünk lévő örökkévaló részünk. A szellemünk, együtt a lelkünkkel örökkévaló, mert amikor valaki például a Mennybe kerül, nem csak a szelleme, hanem a lelke is ott van a Mennyben. Ezt a Lukács 16 példája alapján magyarázta el, amikor meghalt a gazdag ember és Lázár. A gazdag ember a pokolban volt, míg Lázár a Paradicsomban, Ábrahám kebelén. Azt mondta: „a testük halott és el van temetve, de látták és hallották egymást, beszélgettek egymással. A gazdag ember vízet kért, hogy enyhítse szomját a kínzó lángok között.” Majd azt mondta: „Az érzékeid gyökere a szellemi emberedben van.” Különféle példákat említett az életemből, amikor csupán nem ismertem föl, pedig már ebben éltem azelőtt is. Azt hiszem, épp ez történik sok nézőnkkel is. Ahogy az Úr elkezdett erről beszélni és tanítani engem, rájöttem, hogy ez egy nagyon általánosan előforduló dolog. Hadd mondjak egy példát. Volt egy bolt, melyet ismertünk a feleségemmel, mert jártunk már ott korábban és azt éreztük, mintha valami nehéz súlyként nehezedre ránk ott. Felismertük, hogy ez egy rossz szellem. És az Úr felhozva ezt a példát azt kérdezte: „Honnan tudtátok ezt?” Erre én: „Mivel úgy ÉREZTÜK, hogy valami nem stimmel.” Azt mondta: „A Biblia ezt úgy nevezi, hogy szellemek megkülönböztetése, megítélése, vagy érzékelése. Az elméd figyelmes lesz arra, ami szellemi síkon történik.” És pontosan így is volt. Ahogy besétáltunk abba az üzletbe, az agyunkban amolyan „libikóka” érzés volt. A fizikai, külső érzékszervünkkel semmit nem éreztünk, de a belső, szellemi érzékszervünkkel fogtuk a szellemi atmoszféra adását.
SID: Én is, ha például bemegyek egy olyan üzletbe, ahol New Age-el, vagy valami azzal hasonlóval foglalkoztak, szó szerint érzem azt. Vagy ilyen a boszorkányság, vagy varázslás.
JOHN: Így van. És arra mutatott rá, hogy ez abból következik, hogy a szellemi emberünk az, amely kapcsolatba lép a szellemvilággal. Más szavakkal, amikor az emberek olyat mondanak, hogy volt valami „előérzetük”, vagy valamit megéreztek, ez ugyanaz. Valakinek pedig békessége van valami felől, valakinek pedig rossz az előérzete. Ezek mind olyan dolgok, amikor a szellemi emberünk érzékel dolgokat a szellemvilágban. Ahogy tehát elkezdett az Úr tanítani ezekről, és láttam, ahogy végigvonult ez az egész életemen bizonyos értelemben, most azonban teljesen más dimenzióban, egy magasabb szinten kezdett el működni az Úr tanításai által. Például, az egyik olyan példa, melyet Jézus használt, a saját életéből volt, amikor a vérfolyásos asszony megérintette a ruhája szegélyét. A Lukács 8 elmondja nekünk, hogy emberek tömegei nyüzsögtek Jézus körül, nyomták, lökték, szorították, mégis megállt és azt kérdezte: „Ki érintett engem?” A tanítványok nem értették a kérdését, hogy mégis mit ért azalatt, hogy ki érintette, amikor mindenki érinti. De amit Ő mondott ezzel: „Nem, éreztem, hogy erő hagyta el a testem. Erő ment ki belőlem.” A nő félve jött előre elismerve, hogy ő volt az, és hogy meggyógyult. Az Úr azt mondta ezzel: „Képezned kell saját magad arra, hogyan működjenek és legyenek kifinomulva szellemi érzékeid! Figyeld meg, én hogy képeztem magam arra, hogy tudatában legyek mindannak, ami a szellememben zajlódott és ezért ÉREZTEM, hogy erő megy ki belőlem! Akarom, hogy te is képezd magad erre, hogy képes legyél ugyanerre!”
SID: Rendelkezel a szellemek megkülönböztetésének ajándékával is, mellyel képes vagy belelátni a szellemi világba. Azt meg tudnád mondani, most mit látsz itt a stúdióban?
JOHN: Különféle angyalokat. És ez az ajándék úgy működik, hogy ezt nem én kezdeményezem. Ez a szellemek megkülönböztetésének ajándéka. Korábban amikor elmentünk ebédelni, láttam ott is egy angyalt. Sokszor kapok ismeret beszédét angyalokon keresztül és ez teljesen Igei. Néhányan nem értik ezt, de amikor például Kornéliusz házában is egy angyal jelent meg, aki beszélt hozzá, Jézus sírjánál is angyalok mondták el, hogy mi történt, instrukciókat adtak, tehát a kijelentés, vagy ismeret beszéde és a bölcsesség beszédének ajándékai is működtek rajtuk keresztül. Nagyon sokszor fordul elő, hogy emberekre különféle kijelentéseket az ismeret beszédén keresztül angyaloktól kapom és mindig azért, mert „az Atya akarja, hogy tudják azokat a dolgokat.”
SID: Van saját angyalod?
JOHN: Van egy olyan, akit láttam is. 1986-ban, röviden az átélésem után láttam először és azóta már nagyon sokszor, ezalatt a 25 év alatt.
SID: Mindig látod magad mellett az angyalodat?
JOHN: Nem állandóan, de gyakran. Nem megszokott, hogy több, mint egy hét teljen el anélkül, hogy látnám. Volt egy olyan eset egyszer, amikor két hét telt el úgy, hogy nem láttam ezt az angyalt. Majd hirtelen felbukkant és azt mondtam neki: „Hát te meg hol voltál?” Azt felelte: „Ugyanúgy, ahogy ti alszotok és felfrissültök, mi is megyünk Isten trónjához felfrissülni.” Azt mondtam: „Remélem minden rendben volt addig a két hétig, amíg távol voltál.” Majd nagyon komolyan rámnézett, mintha megbántottam volna ezzel, és azt mondta: „Soha el nem mozdulnék mellőled úgy, hogy nem gondoskodom helyettesítésről.”
SID: Ez jó érzés.
JOHN: Igen, jó érzés. De ez ráébresztett arra is, hogy az ő perspektívájuk teljesen más, mint a mienk.
SID: Nagyon tetszik, ahogy a szellemi érzékeket lehet aktiválni, melyre John hatalmas kenetet kapott. Volt egy mennyei átélése, melyet hamarosan meghallunk és titeket is le fog nyűgözni! (Mindjárt visszajövünk.)
SID: Hello. Sid Roth vagyok John Fenn-el. És vendégem, John, járt a Mennyben. Szent irígységet vált ki belőlem. Néhány dolog, melyet látott, biztosan benneteket is lenyűgöz majd. Meséld el nekünk a ’91-ben történt Mennyei átélésed.
JOHN: Megintcsak el voltam a magam dolgával, mire elkezdtem imádkozni a gyülekezetben. Egyedül voltam és térdre borultam az Úr előtt. Ahogy fölemeltem kezeimet, olyan látvány volt, mintha az angyalom karját láttam volna a levegőben könyöktől lefelé és azt mondta: „Fogd meg a kezem!” Ahogy megtettem, éreztem, ahogy elkezdek emelkedni, ki a testemből. Még jobban megragadtam a kezét és huss, mint akit kilőttek.
SID: Féltél ettől a megtapasztalástól? Úgy értem, ez teljesen ismeretlen volt.
JOHN: Ismeretlen.
SID: Ismeretlen vizeken evezés.
JOHN: Tudod, az Úr jelenléte olyan, hogyha még rossz hírt is közölne veled, abban is teljes békességet és szeretetet éreznél.
SID: Értem.
JOHN: Szóval imádkoztam közben, de az agyamban megfordult, hogy „mi ez?” De annyira gyorsan haladtunk, hogy mire megfordultam volna, hogy lássam onnan fentről a gyülekezetünket és a kis városunkat, már annyira magasan voltunk, hogy a földet sem láttam, csak a felhőket, majd áthaladtunk a világűrön, óriási távolságon. Onnan lentről nézve az égbe, úgy gondolnánk, hogy amikor ott vagyunk a kellős közepén közelibbnek tűnik, pedig nem, mert hihetetlenül nagy. Körülnéztem ugyan, de óriási sebességre kapcsoltunk és ahogy fölnéztem, miközben még mindig az angyal kezét fogtam, hirtelen ott volt előttem egy hatalmas fal, amolyan 20-22 emeletes magas épületnek látszó valami. Ahogy a szélénél lehettünk, mindenféle épületeket és építészetet láttam, különböző korbelieket, hatalmas széles utcákat, majd keskenyebb utakat is, majd fűre érkezve landoltunk. A fű nagyobb volt, mint bokáig érő.
SID: Milyen érzés volt?
JOHN: Nem is tudom meghatározni, milyen érzés volt, mert próbáltam az egészet bevenni. Nyugtató érzés volt, mégis annyira csodálatos és lenyűgöző, leírhatatlan szépségű. Jobb oldalunknál volt egy alacsonyabb fal, házak és hasonlók. Majd ott volt előttünk az Élet Folyója, ami kb. 15 méter széles lehetett, szélénél fű nőtt, meg fák és távolabb láttam hegyeket, és hasonlókat. Ami a legbűvöletesebb volt, hogy az egész hely vibrált, élt, mozgott Isten jelenlététől. Arra lettem figyelmes, hogy nagyon éles a látásom. Emlékszem például, ahogy ránéztem egy fára 500 méter távolságból és kiváncsian szemléltem a fa levelét, mivel kissé másképp nézett ki, mint a földön lévő fák és ahogy kigondoltam, hogy milyen jó lenne közelebbről is megnézni, a szemem mintha automatikusan rázummolt volna, élesebben, mint egy távcső, vagy teleszkóp. Eközben pedig hallottam valami gyönyörű zenét, mintha dúdolásznának a fák. Teljesen beleláttam a levél sejtjeibe is, és láttam, ahogy a molekulái vibrálnak. Arra jöttem rá, hogy minden egyes fa, növény más módon vibrált, olyan volt, mintha mindennek lenne valami saját frekvenciája és mind valami hangot ad ki magából. Mégis olyan harmóniában szólnak együtt, mint egy zenekar közös műve és áthatott mindenen.
SID: Mint egy szimfónia.
JOHN: Mint egy szimfónia, teljes összhangban. Például a fű is adott ki egy bizonyos hangot magából, a különféle virágok is, a fák is – mindegyik ugyanúgy.
SID: És mi a helyzet a háziállatokkal, melyeket láttál a Mennyben? Ez nagyon kiváncsivá tett.
JOHN: Az emberek sokszor megkérdezik, hogy vannak –e állatok a Mennyben. Ilyenkor emlékeztetem őket Illés történetére, aki tüzes szekerekkel vitetett a Mennybe, melyet lovak húztak, ill. Jézus is fehér lovon fog visszatérni a Mennyből. Volt egy vizsla-kutyánk, akit Abbynek hívtunk. Elnézést minden Abby nevű embertől, amiért a vizslakutyánkat így neveztük el, akit ’89 január 3-án elütött egy iskolabusz. Imádkoztunk és mivel még kicsik voltak a gyerekeink és nagyon sajnálták, mondtuk nekik, hogy a Mennyben várni fog majd ránk, mivel ha lovak vannak a Mennyben, miért ne lehetnének kutyák is. Most pedig, ahogy ott voltam a Mennyben, láttam, ahogy a fű között mozog valami – mivel a fű elég magas volt. És hirtelen felbukkant a folyó szélén Abby kutyánk, az aranyszörű vizsla együtt a kismajom háziállatkámmal, akit 14 éves koromban veszítettem el. Tillynek neveztem, kicsi mókus testű majom volt. Tilly Abby hátán volt, aki 15 métert ugrott egyszerre és azonnal ott termett mellettem és leült mellém. Ugyanúgy kint lógott a nyelve, mint régen. Most azonban nem azért, mert el lett volna fáradva, hanem csak mert ő kutya. Rámnézett és értettem a gondolatait, azt kérdezte, „hol van Bart és a fiúk?”
SID: Tehát tudunk majd kommunikálni velük a Mennyben.
JOHN: Én is épp ezt mondtam. Ránéztem az angyalomra és ahogy ránéztem már válaszolt is: „A Mennyben hozzáférésünk van Atyánk korlátlan ismeretéhez és erre szükségünk is van, mert ott az ottani törvények érvényesülnek.” Tudod Josephus írásaiban, aki egy zsidó történész volt, azt mondta: „Ádám és Éva is tudott beszélni az állatokkal.” Hiszem, hogy Ádám Isten természetfölötti erejében élt és járt, rendelkezett az ismeret beszédével és hozzáférése volt Isten ismeretéhez.
SID: Tudod, ami lenyűgöző számomra az, hogy amikor John beszél, megnyílik a Menny, mint amikor kinyitnak egy ablakot. A Menny ablaka nyílik ki. Mesélj egy ilyen alkalomról, amikor így kinyílt, és hogy mi történt.
JOHN: Gyakran megesik ez szolgálat közben, de ekkor különösképpen volt ott egy hölgy, aki elvesztette férjét egy évvel azt megelőzően. Hirtelen azt láttam, hogy az angyalom odaállt mellé. Azt kérdeztem tőle: „Mit csinálsz te itt?” Erre ő: „Az Atya azt akarja, hogy tudjon valamit ez a hölgy.” Majd hirtelen megjelent a szobában egy hatalmas ablak. Úgy nézett ki, mint egy TV képernyő, vagy valami ahhoz hasonló, és beleláttam onnan a Mennybe. Egyszer találkoztam ennek a hölgynek a férjével amikor még élt, most pedig láttam ott sétálgatni. Háttal állt nekem és egy nála idősebb emberrel sétált együtt és az ismeret beszéde által tudtam, hogy az az édesapja. Az Élet Folyója irányába sétáltak. Majd megkérdeztem az angyalom, hogy ki az akit látok. Ő megmondta a férfi nevét. Majd megkérdeztem, ki a másik ember. Azt mondta: „az édesapja.” Megkérdeztem: „És miről beszélgetnek?” Azt mondta: „Az nem tartozik rád. De azt elmondhatom, hogy olyan dolgokról, melyek korábban történtek az életükben és olyan dolgokat beszélnek át, melyek felől megbékélnek teljesen egymással.”
SID: John, ez elképesztő! Megtennéd, hogy imádkozol most nézőinkért, hogy aktiválásra kerüljenek szellemi érzékeik most azonnal?
JOHN: Persze. És pontosan ez is fog történni! Ahogy Pál is impartálta, tehát megosztotta azt, amilye volt, én is ugyanezt szeretném most tenni! Atyám, a Jézus nevében imádkozom, hogy add a kijelentés és bölcsesség Szellemét most nézőinknek. Ahogy impartáltad, tehát átadtad nekem az ismeretet és érzékenységet és a Szellem dolgait, Atyám kérlek, hogy ugyanígy add meg NEKIK, hogy érzékennyé váljanak Szellemben, és hogy elméjük, gondolataik azonnal tudja érzékelni mindazt, ami történik a szellemvilágban. Atyám kérlek, hogy áraszd ki most ezt a keneted. Van most valaki, aki egy fekvőfotelben ül, és érzed most Isten jelenlétének egy sűrű megjelenését. Ott van most egy angyal melletted, aki fölkent téged a Szent Szellem által és ahogy érzed ezt a sűrű jelenlétét az Úrnak, ez egy ébredést hoz el számodra. Szinte súlya van ennek, jó értelemben, az igazság Szelleme nehezedik most rád. És te, aki ott ülsz ebben a fekvő-fotelben, ez az angyal megérinti most a vállaidat és olyan szavakat ad neked, melyek által megerősít benned dolgokat. Kérdezted az Urat, hogy az a bizonyos ember a Mennyben van –e, és az Atya azt mondja most neked: „Igen, a Mennyben van!” A fekvő foteled most félig fekvő helyzetben van állítva és úgy ülsz rajta. Atyám, kérem a Jézus nevében, hogy pecsételd el ezeket. Köszönöm Atyám az érzékenységet.
SID: Puszta kíváncsiságból hadd kérdezzem: Látsz most itt angyalokat? És mit csinálnak?
JOHN: Igen, látom őket és állnak.
SID: Milyen öltözékben vannak?
JOHN: Az, amelyik mögötted áll, egy palást-ruhában van, mely hasonló a köntöshöz. Velúr szerű, tehát bársonyos anyagú, mely kissé úgy néz ki, mint egy vastagabb selyem-ruha. Időnként különböző anyagú és színű ruhákban vannak, most ilyen köntösszerű ruhában van, melyen van még egy réteg palást-ruha, mely hosszabb és azon még egy réteg, mely olyasmi, mint egy kabát.
SID: Mögötted is van néhány?
JOHN: Igen, érzékelem a jelenlétüket. Nem látom őket persze, de érzem őket.
SID: Tudod mit? Akár megtapasztalod az angyalokat, akár nem, akarom, hogy megtapasztald azt, ami a legnagyobb és legcsodálatosabb, amit egy ember megtapasztalhat, és ez pedig Isten szeretetete. Amikor megérint Szellemével és maga Isten költözik a szívedbe, hogy benned éljen! Annyira egyszerű, hogy ahhoz kell segítség, hogy elvétsd a dolgot. Egyszerűen ismerd föl, hogy egy Szent Istenhez képest, te csupán bűnös ember vagy, és kérd Istent, hogy Jézus miatt bocsásson meg neked. Majd kérd Jézust, hogy lépjen be az életedbe és váljon életed Urává. Mondd ki saját szavaiddal, mert Ő annyira szeret téged, hogy ezt a szeretetét, még a TV, vagy számítógép képernyőjén keresztül is rád árasztja, most, ebben a pillanatban! Békessége árad most rád! A könyörületessége, mely gyógyít most! Csak emeld föl kezeidet, melyek mostmár szent kezek és mondd el Istennek, mennyire szereted Őt. Tedd meg most! Ő megérdemli!
JOHN FENN (2)
Az "Ez Természetfölötti" mai műsorában: John Fennt háromszor is meglátogatta a Messiás, aki megmutatta neki, hogyan aktiválja ugyanazt a természetfölötti erőt, amivel a Messiást követő első hívők rendelkeztek.
SID: Helló, Sid Roth vagyok. Üdvözöllek a világomban, ahol a természetfölötti a természetes. Mit szólnál ahhoz, ha visszaszereznénk azt a dicsőséget és Istennek azt a jelenlétét, amit a Messiás első zsidó követői tapasztaltak az életükben? Örülnél, ha visszaszereznénk azt az erőt amivel azok az első zsidó hívők rendelkeztek? Pétert Jézus árnyéka kísérte, és az emberek meggyógyultak az árnyékában. Nos, a vendégemet John Fennt, háromszor is meglátogatta Izrael Messiása, amelyek során a Messiás pontosan elmagyarázta neki, hogy mivel rendelkeztek azok az első zsidó hívők, ami ma hiányzik nekünk. Én ezt tudni akarom. John, beszélnél nekem az első látogatásról?
JOHN: Nos, az első látogatás olyan volt, mint egy történelemi lecke. Az egyik éjszaka épp az üzleti vállalkozásomról gondolkoztam, imádkoztam és imádtam az Urat a nappaliban. A feleségem már lefeküdt aludni. Akkor hirtelen az Úr megjelent. Odajött hozzám és láttam, ahogy a szellemi valóságban leült előttem. Hirtelen képessé váltam arra, hogy egyszerre lássam a fizikai és a szellemvilágot. Akkor megszólított és azt mondta: "Egy kicsit tanítani akarlak." Én az 1970-es években születtem újjá, a 60-as évek végén kezdődött, és a 70-es években zajló karizmatikus megújulás idején. Ő ezt mondta: "Te az általatok karizmatikus megújulásnak nevezett mozgalom terméke vagy." Azt mondta: "Abban az időben nagyon sokan elhagyták a felekezeti egyházakat, mert a szükségeik nem voltak betöltve." Majd azt mondta: "Így indultak el azok a szervezetek, amiket ti felekezetektől független csoportoknak neveztek." Abban az időben kezdtünk el hallani a különféle imacsoportokról és Biblia tanulmányozó összejövetelekről, ahová az emberek saját elhatározásukból jártak. Jézus azt mondta: "Ezekből ugrásszerűen új típusú gyülekezetek fejlődtek ki, az egyházaknak egy teljesen új generációja." Azt mondta: "Te ennek a terméke vagy." És valóban pontosan ez volt a helyzet. Aztán az Úr ezt mondta: "De sokan ezek közül az egyházak közül ugyanolyan rugalmatlan, a saját maguk által kialakított szertartásokat követő, merev szervezetekké váltak, mint azok a felekezeti egyházak, amelyek előttük voltak. És újra azt fogjátok hallani, hogy az Én népem elhagyja őket, mert a szükségeik nincsenek betöltve, mert ők többet akarnak Belőlem!" Ez egy kicsit ijesztően hangzott, mert én is épp egy ilyen hagyományos gyülekezet pásztora voltam.
SID: Tehát Ő azt mondja, hogy teljes paradigma-váltásra, tehát nézet-változtatásra lesz szükségünk a gondolkodásunkban, egy új gyülekezeti mintára, ami teljesen más, mint amit eddig ismertünk.
JOHN: És tudod, amikor azt mondta, hogy abból a generációból sokan, tehát a 70-es, 80-as, és 90-es években született gyülekezetek ugyanolyan merev és rugalmatlan, a saját maguk által kialakított szertartásokat követő felekezetekké váltak, mint azok a generációk, amelyek előttünk voltak, ebben el kellett ismernem saját bűnösségemet is. Pásztorként én is ugyanolyan bűnös voltam ebben, mint bármelyik másik pásztor, lelkész, vagy egyházi vezető. Tudod: 4 ének, hirdetések, dicsőítés, sorban állás a büfé előtt, akárcsak a város többi gyülekezetében. Akkor elkezdett megszületni bennem a vágy, hogy feladjam a saját forgatókönyvemet, kilépjek a középpontból, és hagyjam, hogy Isten legyen az Úr. Vajon miért is kellett abbahagyni az imádást amikor az imádat szelleme csodálatosan jelen volt és Isten jelenléte olyan erőteljesen megnyilvánult? Ennek az lett a következménye, hogy az első meglátogatás eredményeként elkezdtem tanulmányozni, majd újra és újra megvizsgálni, hogyan működött az egyház az első században és összehasonlítottam azzal, ahogy az egyházak ma működnek szerte a világon. A különbség óriási!
SID: Röviden összefoglalva milyen megállapításra jutottál?
JOHN: Nos, nagyon sok különféle dolgot fedeztem fel. Az egyik első dolog, amit észrevettem, hogy az Újszövetség minden egyes könyvét a Máté evangéliumától egészen a Jelenésekig olyan embereknek írták, akik magán-házak nappali szobáiban tartották az összejöveteleiket. Abban az időben nem voltak nagy gyülekezeti épületek, vagy bármi azokhoz hasonló. Másodszor az Újszövetség egyetlen betűje sem a vezetőkhöz szól. Más szóval egyik könyv sem kezdődik azzal, hogy azt mondja: "A vezetőknek", vagy bármi ehhez hasonló. A "pásztor" kifejezés, illetve az az elképzelés, hogy a pásztor legyen a gyülekezet feje kb. 300, vagy néhány évvel még későbbről származik. Egészen addig a gyülekezetet a hívők közösen irányították. Felfedeztem, hogy amikor néhány problémáról olvastam, például az első Korinthusi levélben, ahol szó esik egy vérfertőzésről, amivel kapcsolatban Pál azt mondja: "Ezt nektek kellett volna kezelnetek!" Nem azt mondja: "Szóljatok a pásztornak! Ez a vezetők dolga!" Azt mondja, "Ezzel nektek kellett volna foglalkoznotok!" A következő fejezetben szó esik két testvérről, akik pereskedtek egymással, ahol ugyanezt mondja. Ahelyett hogy "Ez a vezetők dolga!", vagy valami hasonló, Pál azt mondja: "Ezt nektek kellett volna megoldanotok! Miért nem szóltok a gyülekezet két legkevésbé tekintélyes tagjának, és engeditek, hogy ők hozzanak döntést ebben az ügyben?"
SID: Ami azt illeti te most arról beszélsz, hogy az egyház működésének teljes gyakorlata megváltozott Konstantin császár idején.
JOHN: Így van! Úgy hiszem 313-ban bocsátotta ki az úgynevezett Milánói Ediktumot, amely legalizálta a kereszténységet, és kihozta a keresztényeket az otthonaikból, ahol az előző több mint 2 évszázadot töltötték. Rengeteg pénzt és pogány templomokat adományozott nekik, és akkor alakult ki a színpad kontra nézőtér stílusú gyülekezeti struktúra, amivel mi ma rendelkezünk. Most nem az egyház ellenesség szól belőlem bármilyen értelemben. Isten képes betölteni bármilyen struktúrát, amit az emberek átadnak neki.
SID: Természetesen!
JOHN: De a legelső struktúra amit Isten az egyháznak adott, az a család!
SID: Oké! Ha tehát vissza akarunk térni ahhoz az erőhöz, amivel a zsidó hívők első csoportja rendelkezett, akkor a Biblia alapján azt kell tennünk amit ők tettek! Volt egy második látogatásod is.
JOHN: 2001. februárjában arra készültem, hogy Torontóban szolgáljak. A dicsőítés alatt az Úr hirtelen megjelent a dicsőítő csapattól kb. 6-7 lépésnyi távolságra. Majd sétálva odajött hozzám. Az egyik dolog amit mondott ez volt: "Látod amit én látok? Az emberek rohannak egyik összejövetelről a másikra és keresik a látványosságot, mert azt hiszik, hogy az a természetfölötti, de elszalasztják azt a természetfölötti munkát, amit az összejöveteleken kívül, és a szívükben végzek. Mert a tanítványság folyamata az természetfölötti." Azután más dolgokat is mondott, majd ezt mondta: "Ahogy kezdetben volt, úgy kell lennie most is, Én kapcsolatokban működök." Ez a látogatás egy kilenc - tíz hónapig tartó Ige tanulmányozást indított el a kapcsolatokról, hogy még mélyebben lássam, hogyan gyakorolták a kapcsolatokat az Újszövetségben. És újra csak azt találtam amikor a Korinthusiaknak, a Kolossébelieknek, vagy a Thesszalonikaiaknak írt leveleket olvastam, hogy ők valódi emberek voltak, akiknek a nevével találkozunk az Apostolok Cselekedeteiben, és akik a gyülekezetek házigazdái voltak: Lídia Filippiben, Jason Thesszalonikában. Végig nézheted a neveket. Felfedeztem, hogy valódi embereknek szóló valódi leveleket olvasok, akik az otthonuk nappali szobájában találkoztak a többi hívővel és akik kapcsolatokban éltek. Valódi mély kapcsolatokban.
SID: A mély kapcsolatok fontosak Isten számára. Ezt akarod mondani?
JOHN: És a kapcsolatokban működő számon kérhetőség is csak a valódi kapcsolatokon keresztül jön létre. És ez pontosan így van. Tudod, szeretném elmondani, hogy Izraelben a kereszténység úgy kezdődött mint kapcsolat, amikor Isten eljött az emberhez. Amikor a kereszténység Görögországba érkezett, ott filozófiát csináltak belőle, Rómában vallást, Európában pedig tradíciót, ami a kultúra része. Amikor pedig Amerikába érkezett, a kereszténységből üzleti vállalkozást csináltak.
SID: Ez kissé nagy falat. Majd volt egy harmadik látogatása is. (Mindjárt visszajövünk.)
SID: Helló, Sid Roth vagyok John Fennel, akit Izrael Messiása háromszor látogatott meg, hogy elmondja neki, hogyan szerezhetjük vissza azt az erőt, ami az első században élt zsidó hívőknek megvolt a Messiással való kapcsolatuk által. John, beszélj harmadik meglátogatásodról!
JOHN: Nos, a harmadik ugyanabban az évben később történt, 2001. novemberében. Megint fönt voltam Kanadában, hogy ott szolgáljak. És ez nagyon fontos, mert ez megmutatja Yeshua szívét. Egy olyan gyülekezetben történt, amely valóságos szolgálatot végzett korábbi drogfüggők, és prostituáltak felé a piros lámpás negyedben. A dicsőítés közepén voltunk, miután már elterveztem ezt. Tény, hogy néhány héttel korábban már beszéltem erről a feleségemmel. Azt mondtam neki: "Tudod, nem akarok újra egy gyülekezetet pásztorolni. De ha mégis, akkor csak a saját nappalinkban tenném, ahogy Pál apostol is tette. Amikor tehát az Úr megjelent azon az imádó összejövetelen, odasétált hozzám és az első dolog amit mondott nekem, miközben odasétált ez volt: "Szeretem az ilyen embereket!" És ez nagyon fontos volt, mert ez az Úr szíve. Az olyan emberek, akik hasonló nyomorúságokon mentek keresztül az életükben nincs már semmilyen maszk, hogy mást mutassanak a valóságnál. Ahogy sétálva közeledett felém, Isten jelenlétének ereje nagyon erős lett. Ahogy meg akartam szólalni Ő megfordult. A pásztor aki mellettem állt először térdre esett, azután pedig arccal a földre zuhant. A méltóságom teljesen elhagyott és a térdemre estem. Volt ott három srác, akiket magunkkal vittünk. Azt mondták, hogy azon az éjszakán látták az Urat és később sétálva távozott tőlük. Nekem ezt mondta: "Sokat tanultál azoktól az emberektől, akiket az utadba vezettem, és az Igémből is, amit az utóbbi néhány hónapban tanulmányoztál. Most azt akarom, hogy indíts el egy házi gyülekezetet és egy házi gyülekezeti hálózatot. Azt akarom, hogy olyan módon alakítsd ki az egész struktúrát, hogy az megkönnyítse a házi gyülekezetek fejlődését az egész világon. Megkérdeztem Tőle: "Miért?" Ő válaszolt és ezt mondta: "Olyan idő közeledik, amely nem fog kedvezni az erőforrásoknak, sem annak, hogy te legyél számukra az erőforrás." Ez 2001-ben volt. És így egy ideig a közeledő nehéz időszak ellenére azt mondta, hogy ez lesz az ellátás a következő időkre. És most van egy világot átfogó hálózatunk, amely házi gyülekezetekből áll. De az egésznek a lényege a személyes kapcsolatok, amelyek hitre épülnek. A lényeg a kapcsolat alapú kereszténység, hogy az emberekkel pontosan ott találkozzunk, ahol élnek. Tehát mi nagyon is tudatosak vagyunk.
SID: Na de miben különbözik ez egy hagyományos gyülekezettől, amelynek házi csoportjai vannak?
JOHN: A házi gyülekezet és egy hagyományos gyülekezet házi sejtcsoportja két egymástól teljesen különböző "állatfaj". Egy házi gyülekezet önmagában is teljesen önállóan és szervezetileg függetlenül működik, ahol a tagok közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz és gondoskodnak egymás szükségeiről. Ezzel szemben egy házi sejtcsoport egy nagyobb egyházi szervezethez van kapcsolva, ahol a fő összejövetel a nagy gyülekezeti alkalom. Azonban a kereszténység a házi gyülekezeteknek köszönheti, hogy a leggyorsabban növekvő vallás a világon, amely az Világ Missziók Amerikai Központja szerint évi közel 8%-os növekedést produkál. Tudod, a különböző híradásokban gyakran találkozhatunk az iszlám gyors terjedéséről szóló hírekkel. A valóság ezzel szemben az, hogy a leggyorsabban növekvő vallás a kereszténység és ez a növekedés szinte teljes mértékben a házi gyülekezetekben történik. Az egyik legnagyobb különbség, hogy a házi gyülekezetekben az emberek megtanulják felfedezni, hogy Krisztus él bennem és összejöhetek más hívőkkel, akik felé elkötelezhetem magam, és akikkel céllal találkozhatok. És a mi esetünkben, a mi hálózatunkban abban hiszünk, hogy a normális kereszténység mintája az ApCsel-ben látható, ami azt jelenti, hogy dinamikusnak kell lennie. Úgy kell fejlődnie, ahogy egy élő organizmus, és tele kell lennie csodákkal! És ezt látjuk megtörténni. Isten találkozik ott velünk, mert az a minta, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben is ezt tette.
SID: Akarod, hogy tovább provokáljon téged és féltékennyé tegyen? Beszélj nekem arról az összejövetelről, ahol a dicsőség felhője megjelent!
JOHN: Nos, tudod Sid, nálunk gyakran történnek természetfölötti dolgok. Inkább csak választás kérdése, hogy melyikről akarsz hallani. Többször előfordul, hogy körben ülünk a nappali szobában az Urat imádva és nem félünk a csendtől, és nem érzünk kényszert arra, hogy tovább lépjünk a következő programpontra, mivel otthonosan érezzük magunkat egymással, tehát egyszerűen csak időzünk az Atya jelenlétében. Nagyon sok alkalommal tapasztaltuk, hogy egyszerre többen is látták azt a fényes fehér ködöt, amely megállt az emberek fölött és megnyugodott rajtuk. Amikor az Atya szolgál abban, megnyilvánul az Ő valódi mély dicsősége. A kenet megnyilvánulása ilyenkor olyan, mint a belső gyógyulás. És az Ő jelenléte azt okozza, hogy csendben akarsz maradni és csak fürdeni akarsz a jelenlétében. De az is többször megtörtént, hogy a jelenléte úgy nyilvánult meg, mint egy örvénylő tornádó. Több ember is tanúja volt ugyanabban a házi gyülekezetben annak, hogy nemcsak egy hangot hallottak a szellemi fülükkel, hanem látták is ezt a tüzet, ami úgy örvénylett, mint egy forgószél. És amikor ez megérintette őket, minden gond és minden támadás, azt akarom mondani, hogy a támadások következményei, amiken akkor mentek keresztül, el lettek söpörve és el lettek égetve és a helyüket az Úr jelenléte foglalta el. Olyan, mint egy örvénylő tornádó. Ez kitágul és összehúzódik együtt az imádással és Isten jelenlétével.
SID: Tehát az Úr mondta neked, hogy indítsd el ezeket a házi gyülekezeteket, hogy felkészüljenek a következő időkre. Hogyan segítenek egymásnak? Úgy értem tudjuk, hogy mit mond a Biblia. De hogyan működik ez a gyakorlatban? Valaki elveszíti például a munkáját.
JOHN: Nos, nagyszerű példákat fogok mondani neked. Ismered az Apostolok Cselekedeteit, ahol, ahogyan te is mondtad, a hívők gondoskodtak egymásról. Amit mi teszünk az, hogy ugyanezt a mintát követjük. Azt várjuk, hogy minden házi gyülekezet gondoskodjon a saját tagjairól, ha felmerül egy szükség. Ha azonban ez túl nagy feladat, ha a szükség túl nagy az adott házi gyülekezet számára, ha hallunk erről, akkor felhívást intézünk a hálózat gyülekezeteihez. Nagyon hasonlóan teszünk, mint Pál apostol, aki a korinthusi és a filippi gyülekezetekhez fordult, hogy pénzt gyűjtsön a Jeruzsálemben élő szentek szükségeire. Nemrég volt nálunk egy úriember, aki autóbalesetet szenvedett és emiatt kb. hat hétig jövedelem nélkül maradt. Ez túl nagy teher volt a helyi házi gyülekezet számára. Ezért továbbítottuk ezt a szükséget a hálózat felé, és így képesek voltunk több mint 2,200 dollárral segíteni. Ezen a héten Tulsában, ahol az első házi gyülekezetünket indítottuk, és van egy hagyományos gyülekezetünk is, van egy fiatal család, akiknek fel kellett újítaniuk egyik szobájukat, aminek a falai kidőltek, mi hoztuk az építőanyagot és a szerszámokat, és mindazt amire csak szükség volt, és közösen felújítottuk nekik azt a szobát.
SID: Nos, hogyan vagytok képesek ezt megtenni? Csak viccelek, John. De miben más ez, mint egy hagyományos gyülekezet, csak kicsiben.
JOHN: Tudod, ha a házi gyülekezet egy miniatűr mása annak a hagyományos gyülekezetnek, amiből kijöttünk, akkor az nem házi gyülekezet. Mi abban hiszünk, hogy Isten azokon a konkrét ajándékokon keresztül akar működni, amelyek jelen vannak. Pál így beszél erről az 1 Korinthus 14:26-ban: "Mi hát a helyes, testvéreim? Amikor összejöttök, mindegyikőtök igyekezzen a többieket építeni! Egyikőtök énekeljen egy dicsőítő éneket, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki..."
SID: Igen, de minket arra tanítottak, hogy passzív nézők legyünk, John.
JOHN: A házi gyülekezetek beszélgetés orientáltak, nem pedig prédikáció orientáltak. A hangsúly a személyes kapcsolatokon van, amelyek folyamatosan fejlődnek és gyakran vannak közös étkezések is.
SID : Hát ez a zsidó elem.
JOHN: Igen, ez a zsidó kapcsolat, ami jelen van. És van rengeteg más vonzó dolog is, mint például a több generációs kapcsolatok. Az idősebb anyukák segítenek a fiatal anyukáknak, az idősebb apák a fiatal apáknak. Ez természetes módon történik a közös étkezések alatt és az istentiszteleti alkalmakon. És mindez aktív részvételt jelent a közösségben. Azt ajánljuk az embereknek, hogy rotációs formában minden héten más gyülekezeti tag otthonában gyűljenek össze és az alkalmak vezetését is hetente más végezze.
SID: Tehát nálatok nincs egy személyes vezetés.
JOHN: Nincs egy személyes vezetés. Ez kölcsönös...
SID: Tehát figyelnünk kell egymásra és az alkalom nem egyszemélyes produkció.
JOHN: Pontosan így van. És az történik, hogy mondjuk van valaki, akinek ajándéka és kenete van a zenében. Ezért tudod, hogy amikor ő vezeti az alkalmat és ő a házigazda, akkor a dicsőítésen lesz a hangsúly, nem az imádáson és ez teljesen rendben van, mert neki ez az ajándéka. Valaki más inkább tanító, ezért nem probléma, ha inkább bekapcsol egy dicsőítő CD-t, mert épp csak hogy felnéz a konkordanciából és a Biblia tanulmányozó kézikönyvből és azon az alkalmon inkább mélyre ásunk az Igében. És ez így változik minden héten.
SID: John, tartsd vissza a következő gondolatot. Az Úr betekintést adott Johnnak abba, hogy mi fog történni a jövőben. (Ne menjenek el! Azonnal visszajövünk.)
SID: Helló, Sid Roth vagyok John Fennel. John egy hiteles próféta. Sok dologgal kapcsolatban prófétált már, főleg személyes jellegű dolgokat, de néhány nemzeti szintű kijelentést is kapott. Mondj valamit azokról a nemzeti szintű próféciákról, amiket kaptál.
JOHN: Nos, októberben, mielőtt az iraki háború elkezdődött az egyik házi gyülekezetünk összejövetelén voltam Broken Arrow-ban, amely az oklahomai Tulsa egyik elővárosa. Az imádás alatt egy kanapén ültem, amikor Jézus hirtelen megjelent és megállt előttem. Azt mondta: "Gyere velem!" Akkor szellemben azonnal felemelkedtem és eltávoztam, és ott álltam - úgy értem valóban ez történt - tehát ott álltam egy iraki város közepén. Átnéztem valakinek a válla fölött, aki nyilvánvalóan egy amerikai katona volt és éppen egy sorszámot adott át egy fekete burkába öltözött nőnek. Azt kérdeztem: "Mi az amit látok, Uram?" Ő azt mondta: "Az amerikai hadsereget Bagdadban." Akkor azt kérdeztem: "Meddig fog ez tartani?" Azt felelte: "Körülbelül három hétig." Ez októberben történt. Természetesen ez megtörtént és tele voltak vele a híradások, a villámgyors támadás majdnem pontosan három hétig tartott.
SID: Te tudtad ezt még mielőtt megtörtént volna.
JOHN: Tudtam már azelőtt, hogy megtörtént. Mint ahogy más dolgokat is. Mielőtt a Challenger űrhajó felrobbant, vagy amikor rálőttek Ronald Reaganre és János Pál pápára. Sok különböző dolgot.
SID: John, az Úr azt mondta neked, hogy néhány éven belül rá sem fogunk ismerni az Egyesült Államokra. Mondd el, hogy pontosan mit mondott neked.
JOHN: Persze. Éppen vezettem az országúton és azokon a változásokon gondolkodtam, amik 1995 és 2005 között történtek, amikor szólt hozzám. Tehát 2005-ben vezetés közben visszaemlékeztem Bill Clinton elnökségére, a Monica Lewinsky ügyre, és más megtörtént eseményre, azután szeptember 11-re, és az iraki háborúra. Akkor azt mondtam. "Atyám, rá sem ismerek már az országra, annyira megváltozott az elmúlt 10 év alatt." Akkor Ő ezt mondta, egyszerűen félbeszakította a gondolataimat és azonnal ezt mondta: "Bizony azt mondom neked, hogy te azt gondolod, hogy nem ismersz rá az országra most. Az igazat beszélem, amikor azt mondom neked, hogy 10 év múlva megint nem fogsz ráismerni."
SID: Biztos vagyok abban, hogy ez igaz, ami sajnálatos. John, elmondanál néhány dolgot, amit az Úr mutatott neked arról, hogy mi fog történni a jövőben? És mondott neked az Úr valamit az események időzítésével kapcsolatban is?
JOHN: Igen! A választások előtt, tavaly ősszel az Úr beszélt nekem az új elnökről és azt mondta, hogy nagyon sok új rendelkezés fog életbe lépni. Azt is mondta, hogy egymást követően két hurrikán majd pedig három földrengés fog jönni az ország ellen. Azt mondta: "Mielőtt ezek közül bármelyik is megtörténne, az elnöki rendeletek mind életbe fognak lépni." Ez történt, tehát azt teszem, hogy figyelem az események menetét, mert ezek nem azonnal történnek meg. Még van addig egy kevés időnk. De amikor a dolgok mind a helyükre kerülnek látni fogsz két óriási vihart és látni fogsz földrengéseket, amelyek közül kettő olyan területen lesz, amelyeket nem tartanak földrengés veszélyes zónáknak.
SID: Vajon miért beszél Isten hozzád és másokhoz - magamat is beleértve - a házi gyülekezetekről? Kínában hány új házi gyülekezet indul havonta?
JOHN: Nos, ezt senki nem tudja pontosan. De azt tudom, hogy egy kínai házi gyülekezet vezetőt hallottam, amikor azt mondta, hogy Kínában egy millióan jönnek az Úrhoz minden egyes hónapban. Ha ezt összeadod, azt jelenti, hogy minden hónapban egy millióval többen vannak. Ezért ők úgy becsülik, hogy a kínai egyházhoz tartozó keresztények száma valahol 120 és 200 millió között van. Az egyik legérdekesebb dolog amit hallottam, hogy az Újszövetség alapján úgy gondolják, hogy a végidőkben Kína kétséget kizáróan tagja lesz annak az öt királyból álló szövetségnek, amely meg fogja támadni Izraelt. De ők azt mondták: "Azt akarjuk, hogy JÉZUS visszatérjen Jeruzsálembe!" Ezért most elárasztják a Kínával nyugatról határos Kazahsztánt és néhány más Sztán nevű országot. Az a tervük, hogy az evangélium terjesztésével házról házra haladva keresztül nyomulnak Ázsia déli belsején, hogy visszavigyék az evangéliumot Jeruzsálembe és ezzel siettessék Jézus visszajövetelét. Elképesztő! Nagyon sok minden történik. Indiában is robbanásszerűen szaporodnak a házi gyülekezetek.
SID: A kutatásaid szerint mi a helyzet azokkal a halott emberekkel, akik visszatérnek az életbe. Úgy értem ezek bibliai szintű csodák, amik a Bibliában történtek. Ilyenek a zsidó hívők első gyülekezetében történtek. Tényleg látsz ma is ilyeneket történni?
JOHN: Azt látom, hogy minden felől érkeznek az ilyen beszámolók. Tény, hogy egy jó barátom Jim Rutz, aki az Óriási változások c. könyv szerzője legalább 70 országból dokumentált tényszerűen olyan eseteket, amikor emberek feltámadtak a halálból. Vagy 57, vagy 70 országból. Nehéz nyomon követni. Sokakat ezek közül a halottak közül nem gyülekezeti vezetők támasztottak fel a halálból, hanem olyan emberek, akik csak nemrég fedezték fel, hogy Krisztus bennük lakik és Jézus neve a leghatalmasabb név az univerzumban.
SID: Beszélj arról a bizonyos asszonyról, aki már több embert is feltámasztott a halálból.
JOHN: Nos, például Indiában él a Dalit népcsoport, amely a legmegvetettebb nép, és akiket a hindu kasztrendszer érinthetetlennek tart. Ez az asszony egy Dalit származású utcaseprő. Az ő szomszédságában történt, hogy a gyülekezetükben volt egy 5 éves fiú, akit súlyos áramütés ért. A szülei elvitték a kórházba, ahol több órás küzdelem után az orvosok halottnak nyilvánították. Azt mondták a szülőknek, hogy vigyék haza és temessék el. A szülők ezt elutasították. Az orvosok a lehetőségeik végére értek. Mindazt megtették, amit természetes szinten tenni tudtak. A szülők végül hazavitték a fiút és szóltak a gyülekezetnek. És az történt, hogy ez a kis asszony este 10 órakor elkezdett imádkozni és hajnali 4 órakor a fiú feltámadt, teljesen meggyógyult és egészséges lett. Csak egy kis heg maradt a bal füle mögött, ahol az áramütés érte. Az egyik barátom megkérdezte ezt a kis asszonyt: "Hány olyan halott támadt fel eddig, akiknek a feltámadásáért imádkoztál?" Azt mondta: "Azt hiszem eddig 16, ha jól emlékszem a számukra." Tehát itt van ez a kis utcaseprő Indiában, akinek meg sem fordul a fejében, hogy ez valami rendkívüli dolog lenne. Számára ez a normális kereszténység.
SID: Mi az Úr kívánsága, hogyan folyjanak ezeknek a házi gyülekezeti alkalmak?
JOHN: Tudnunk kell, hogy az Apostolok Cselekedetei a normális kereszténység mintája, hogy léteznek természetfölötti kapcsolatok, és a Szent Szellem természetfölötti működése valóságos. Nem csak a karizmatikus ajándékok a Szent Szellem ajándékai. Az Ő ajándékaiba beletartozik az is, amikor az emberek segítik egymást, a vendégszeretet és a könyörületesség ajándéka, vagy a szerelői gyakorlattal rendelkező emberek.
SID: Tehát minden tag aktív résztvevő.
JOHN: Mindenki hozzájárul valamivel a közösséghez.
SID: Mindenki részt vesz a szeretetben és a kapcsolatokban.
JOHN: Ez dinamikus, ez dinamikus. És a gyerekek is részt vesznek mindenben. Ellentétben a hagyományos gyülekezetekkel, ahol kiküldöd a gyerekeidet, hogy néhány idegen tanítson nekik Jézusról, itt a gyerekeket bevonjuk mindenbe. Így válunk közösséggé, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők és szülők kiterjedt családjává, ahol egymás gyermekeire vigyázunk és a totyogó kicsiket kézről kézre adjuk egymásnak. Ez a közösség minden területet átölelő gazdagsága. És így áramlik közöttünk a gyógyulás. És áramlik közöttünk a szeretet, ha úgy tesszük a dolgokat, ahogy Pál is gyakorolta.
SID: Meg kell hogy kérdezzem, hogy meg akar -e gyógyítani Isten valakit most, ebben a pillanatban?
JOHN: Igen, történnek gyógyulások, különösen az érzelmi sebek és sérülések területén mennek végbe gyógyulások ebben a pillanatban. Sőt, néhányan felismertétek, hogy olyan rendszer részei vagytok, ahol mindig kívülállónak érzitek magatokat, és ahol megsérültetek. Ahol megsebesítettek és összezúztak titeket, ezért magányosnak érzitek magatokat annak ellenére, hogy emberek vesznek körül titeket. Valóban üzenetet kapok a magányosak számára. Ha magány, szomorúság és elhagyatottság érzés gyötör, az Úr azt akarja, hogy tudd: van remény a számodra! Vannak hívők odakint a rendszeren kívül. A hagyományos gyülekezetek a lakosság kevesebb, mint 20 %-át képesek elérni bármely városban. Valaki, aki kutatást végzett ezen a területen azt mondta, hogy a texasi Houstonban a hagyományos gyülekezetek az embereknek kevesebb, mint 11 %-át tudják csak elérni. Lehet, hogy te ahhoz a 80 %-hoz tartozol, akik már nem járnak gyülekezetbe és talán nem is vágysz arra, hogy gyülekezetbe járj és kapcsolódj másokhoz. Most érted akarok imádkozni. Atyám, a Jézus nevében arra kérlek, hogy hozd össze az embereket, hogy az útjaik keresztezzék egymást. Hogy átéljék a gyógyító keneted érintését, amely olyan mint a nyugtató olaj. Valóban szellemben azt látom, hogy gyógyító olaj folyik keresztül sok különböző ember elméjén, és ennek hatása kiterjed a fizikai valóságra is, a nyakukra, a vállaikra és a hátuk felső részére. És gyógyulás történik most az érzelmek területén és felismered, hogy ezeket a terheket nem az Úr rakta rád, hogy összezavarjon téged. De most az Úr ráébreszt arra, hogy van egy hely amit számodra készített. Ez a kapcsolatokra épülő hit, a kapcsolatokra épülő kereszténység és a kenet, melyekre ott fogod megtalálni a gyógyulásod. Tehát ahogy most érzed ezt a melegséget, ahogy érzed ezt, engedd hogy ez a melegség, engedd, hogy az Úr jelenléte átjárjon...
SID: Érzem ezt most! Mit jelent ez? Épp most gyógyít engem?
JOHN: Nos, ez csak az általános kenet. Ez nagyon gyakran megtörténik. Tudod, amikor szolgálok, és amikor mások is ezt teszik, ez csak Isten általános jelenléte. Az történik amiről a Márk evangéliumának végén olvasunk: Az Úr együtt munkálkodott velük és megerősítette az Igét az azt kísérő jelekkel.
SID: Az Igét jelek kísérik. Légy készen! Ez a tiéd!
Az első Messiás-hívők jelekben és csodákban mozogtak! Hogy lehet, hogy ezt felcserélte a halott-száraz vallás? Miért nem látjuk ugyanennek az erőnek megnyílvánulását ma? Mik azok a hiányzó elemek, melyek az első hívőknél megvoltak? John Fennt a Messiás három ízben is meglátogatta, amikor megmutatta neki, hogy is nézett ki valójában az első gyülekezet és hogyan működött. Most, 2000 év után először, te is beléphetsz ugyanebbe a természetfölötti erőbe!
Az "Ez Természetfölötti" mai műsorában: John Fennt háromszor is meglátogatta a Messiás, aki megmutatta neki, hogyan aktiválja ugyanazt a természetfölötti erőt, amivel a Messiást követő első hívők rendelkeztek.
SID: Helló, Sid Roth vagyok. Üdvözöllek a világomban, ahol a természetfölötti a természetes. Mit szólnál ahhoz, ha visszaszereznénk azt a dicsőséget és Istennek azt a jelenlétét, amit a Messiás első zsidó követői tapasztaltak az életükben? Örülnél, ha visszaszereznénk azt az erőt amivel azok az első zsidó hívők rendelkeztek? Pétert Jézus árnyéka kísérte, és az emberek meggyógyultak az árnyékában. Nos, a vendégemet John Fennt, háromszor is meglátogatta Izrael Messiása, amelyek során a Messiás pontosan elmagyarázta neki, hogy mivel rendelkeztek azok az első zsidó hívők, ami ma hiányzik nekünk. Én ezt tudni akarom. John, beszélnél nekem az első látogatásról?
JOHN: Nos, az első látogatás olyan volt, mint egy történelemi lecke. Az egyik éjszaka épp az üzleti vállalkozásomról gondolkoztam, imádkoztam és imádtam az Urat a nappaliban. A feleségem már lefeküdt aludni. Akkor hirtelen az Úr megjelent. Odajött hozzám és láttam, ahogy a szellemi valóságban leült előttem. Hirtelen képessé váltam arra, hogy egyszerre lássam a fizikai és a szellemvilágot. Akkor megszólított és azt mondta: "Egy kicsit tanítani akarlak." Én az 1970-es években születtem újjá, a 60-as évek végén kezdődött, és a 70-es években zajló karizmatikus megújulás idején. Ő ezt mondta: "Te az általatok karizmatikus megújulásnak nevezett mozgalom terméke vagy." Azt mondta: "Abban az időben nagyon sokan elhagyták a felekezeti egyházakat, mert a szükségeik nem voltak betöltve." Majd azt mondta: "Így indultak el azok a szervezetek, amiket ti felekezetektől független csoportoknak neveztek." Abban az időben kezdtünk el hallani a különféle imacsoportokról és Biblia tanulmányozó összejövetelekről, ahová az emberek saját elhatározásukból jártak. Jézus azt mondta: "Ezekből ugrásszerűen új típusú gyülekezetek fejlődtek ki, az egyházaknak egy teljesen új generációja." Azt mondta: "Te ennek a terméke vagy." És valóban pontosan ez volt a helyzet. Aztán az Úr ezt mondta: "De sokan ezek közül az egyházak közül ugyanolyan rugalmatlan, a saját maguk által kialakított szertartásokat követő, merev szervezetekké váltak, mint azok a felekezeti egyházak, amelyek előttük voltak. És újra azt fogjátok hallani, hogy az Én népem elhagyja őket, mert a szükségeik nincsenek betöltve, mert ők többet akarnak Belőlem!" Ez egy kicsit ijesztően hangzott, mert én is épp egy ilyen hagyományos gyülekezet pásztora voltam.
SID: Tehát Ő azt mondja, hogy teljes paradigma-váltásra, tehát nézet-változtatásra lesz szükségünk a gondolkodásunkban, egy új gyülekezeti mintára, ami teljesen más, mint amit eddig ismertünk.
JOHN: És tudod, amikor azt mondta, hogy abból a generációból sokan, tehát a 70-es, 80-as, és 90-es években született gyülekezetek ugyanolyan merev és rugalmatlan, a saját maguk által kialakított szertartásokat követő felekezetekké váltak, mint azok a generációk, amelyek előttünk voltak, ebben el kellett ismernem saját bűnösségemet is. Pásztorként én is ugyanolyan bűnös voltam ebben, mint bármelyik másik pásztor, lelkész, vagy egyházi vezető. Tudod: 4 ének, hirdetések, dicsőítés, sorban állás a büfé előtt, akárcsak a város többi gyülekezetében. Akkor elkezdett megszületni bennem a vágy, hogy feladjam a saját forgatókönyvemet, kilépjek a középpontból, és hagyjam, hogy Isten legyen az Úr. Vajon miért is kellett abbahagyni az imádást amikor az imádat szelleme csodálatosan jelen volt és Isten jelenléte olyan erőteljesen megnyilvánult? Ennek az lett a következménye, hogy az első meglátogatás eredményeként elkezdtem tanulmányozni, majd újra és újra megvizsgálni, hogyan működött az egyház az első században és összehasonlítottam azzal, ahogy az egyházak ma működnek szerte a világon. A különbség óriási!
SID: Röviden összefoglalva milyen megállapításra jutottál?
JOHN: Nos, nagyon sok különféle dolgot fedeztem fel. Az egyik első dolog, amit észrevettem, hogy az Újszövetség minden egyes könyvét a Máté evangéliumától egészen a Jelenésekig olyan embereknek írták, akik magán-házak nappali szobáiban tartották az összejöveteleiket. Abban az időben nem voltak nagy gyülekezeti épületek, vagy bármi azokhoz hasonló. Másodszor az Újszövetség egyetlen betűje sem a vezetőkhöz szól. Más szóval egyik könyv sem kezdődik azzal, hogy azt mondja: "A vezetőknek", vagy bármi ehhez hasonló. A "pásztor" kifejezés, illetve az az elképzelés, hogy a pásztor legyen a gyülekezet feje kb. 300, vagy néhány évvel még későbbről származik. Egészen addig a gyülekezetet a hívők közösen irányították. Felfedeztem, hogy amikor néhány problémáról olvastam, például az első Korinthusi levélben, ahol szó esik egy vérfertőzésről, amivel kapcsolatban Pál azt mondja: "Ezt nektek kellett volna kezelnetek!" Nem azt mondja: "Szóljatok a pásztornak! Ez a vezetők dolga!" Azt mondja, "Ezzel nektek kellett volna foglalkoznotok!" A következő fejezetben szó esik két testvérről, akik pereskedtek egymással, ahol ugyanezt mondja. Ahelyett hogy "Ez a vezetők dolga!", vagy valami hasonló, Pál azt mondja: "Ezt nektek kellett volna megoldanotok! Miért nem szóltok a gyülekezet két legkevésbé tekintélyes tagjának, és engeditek, hogy ők hozzanak döntést ebben az ügyben?"
SID: Ami azt illeti te most arról beszélsz, hogy az egyház működésének teljes gyakorlata megváltozott Konstantin császár idején.
JOHN: Így van! Úgy hiszem 313-ban bocsátotta ki az úgynevezett Milánói Ediktumot, amely legalizálta a kereszténységet, és kihozta a keresztényeket az otthonaikból, ahol az előző több mint 2 évszázadot töltötték. Rengeteg pénzt és pogány templomokat adományozott nekik, és akkor alakult ki a színpad kontra nézőtér stílusú gyülekezeti struktúra, amivel mi ma rendelkezünk. Most nem az egyház ellenesség szól belőlem bármilyen értelemben. Isten képes betölteni bármilyen struktúrát, amit az emberek átadnak neki.
SID: Természetesen!
JOHN: De a legelső struktúra amit Isten az egyháznak adott, az a család!
SID: Oké! Ha tehát vissza akarunk térni ahhoz az erőhöz, amivel a zsidó hívők első csoportja rendelkezett, akkor a Biblia alapján azt kell tennünk amit ők tettek! Volt egy második látogatásod is.
JOHN: 2001. februárjában arra készültem, hogy Torontóban szolgáljak. A dicsőítés alatt az Úr hirtelen megjelent a dicsőítő csapattól kb. 6-7 lépésnyi távolságra. Majd sétálva odajött hozzám. Az egyik dolog amit mondott ez volt: "Látod amit én látok? Az emberek rohannak egyik összejövetelről a másikra és keresik a látványosságot, mert azt hiszik, hogy az a természetfölötti, de elszalasztják azt a természetfölötti munkát, amit az összejöveteleken kívül, és a szívükben végzek. Mert a tanítványság folyamata az természetfölötti." Azután más dolgokat is mondott, majd ezt mondta: "Ahogy kezdetben volt, úgy kell lennie most is, Én kapcsolatokban működök." Ez a látogatás egy kilenc - tíz hónapig tartó Ige tanulmányozást indított el a kapcsolatokról, hogy még mélyebben lássam, hogyan gyakorolták a kapcsolatokat az Újszövetségben. És újra csak azt találtam amikor a Korinthusiaknak, a Kolossébelieknek, vagy a Thesszalonikaiaknak írt leveleket olvastam, hogy ők valódi emberek voltak, akiknek a nevével találkozunk az Apostolok Cselekedeteiben, és akik a gyülekezetek házigazdái voltak: Lídia Filippiben, Jason Thesszalonikában. Végig nézheted a neveket. Felfedeztem, hogy valódi embereknek szóló valódi leveleket olvasok, akik az otthonuk nappali szobájában találkoztak a többi hívővel és akik kapcsolatokban éltek. Valódi mély kapcsolatokban.
SID: A mély kapcsolatok fontosak Isten számára. Ezt akarod mondani?
JOHN: És a kapcsolatokban működő számon kérhetőség is csak a valódi kapcsolatokon keresztül jön létre. És ez pontosan így van. Tudod, szeretném elmondani, hogy Izraelben a kereszténység úgy kezdődött mint kapcsolat, amikor Isten eljött az emberhez. Amikor a kereszténység Görögországba érkezett, ott filozófiát csináltak belőle, Rómában vallást, Európában pedig tradíciót, ami a kultúra része. Amikor pedig Amerikába érkezett, a kereszténységből üzleti vállalkozást csináltak.
SID: Ez kissé nagy falat. Majd volt egy harmadik látogatása is. (Mindjárt visszajövünk.)
SID: Helló, Sid Roth vagyok John Fennel, akit Izrael Messiása háromszor látogatott meg, hogy elmondja neki, hogyan szerezhetjük vissza azt az erőt, ami az első században élt zsidó hívőknek megvolt a Messiással való kapcsolatuk által. John, beszélj harmadik meglátogatásodról!
JOHN: Nos, a harmadik ugyanabban az évben később történt, 2001. novemberében. Megint fönt voltam Kanadában, hogy ott szolgáljak. És ez nagyon fontos, mert ez megmutatja Yeshua szívét. Egy olyan gyülekezetben történt, amely valóságos szolgálatot végzett korábbi drogfüggők, és prostituáltak felé a piros lámpás negyedben. A dicsőítés közepén voltunk, miután már elterveztem ezt. Tény, hogy néhány héttel korábban már beszéltem erről a feleségemmel. Azt mondtam neki: "Tudod, nem akarok újra egy gyülekezetet pásztorolni. De ha mégis, akkor csak a saját nappalinkban tenném, ahogy Pál apostol is tette. Amikor tehát az Úr megjelent azon az imádó összejövetelen, odasétált hozzám és az első dolog amit mondott nekem, miközben odasétált ez volt: "Szeretem az ilyen embereket!" És ez nagyon fontos volt, mert ez az Úr szíve. Az olyan emberek, akik hasonló nyomorúságokon mentek keresztül az életükben nincs már semmilyen maszk, hogy mást mutassanak a valóságnál. Ahogy sétálva közeledett felém, Isten jelenlétének ereje nagyon erős lett. Ahogy meg akartam szólalni Ő megfordult. A pásztor aki mellettem állt először térdre esett, azután pedig arccal a földre zuhant. A méltóságom teljesen elhagyott és a térdemre estem. Volt ott három srác, akiket magunkkal vittünk. Azt mondták, hogy azon az éjszakán látták az Urat és később sétálva távozott tőlük. Nekem ezt mondta: "Sokat tanultál azoktól az emberektől, akiket az utadba vezettem, és az Igémből is, amit az utóbbi néhány hónapban tanulmányoztál. Most azt akarom, hogy indíts el egy házi gyülekezetet és egy házi gyülekezeti hálózatot. Azt akarom, hogy olyan módon alakítsd ki az egész struktúrát, hogy az megkönnyítse a házi gyülekezetek fejlődését az egész világon. Megkérdeztem Tőle: "Miért?" Ő válaszolt és ezt mondta: "Olyan idő közeledik, amely nem fog kedvezni az erőforrásoknak, sem annak, hogy te legyél számukra az erőforrás." Ez 2001-ben volt. És így egy ideig a közeledő nehéz időszak ellenére azt mondta, hogy ez lesz az ellátás a következő időkre. És most van egy világot átfogó hálózatunk, amely házi gyülekezetekből áll. De az egésznek a lényege a személyes kapcsolatok, amelyek hitre épülnek. A lényeg a kapcsolat alapú kereszténység, hogy az emberekkel pontosan ott találkozzunk, ahol élnek. Tehát mi nagyon is tudatosak vagyunk.
SID: Na de miben különbözik ez egy hagyományos gyülekezettől, amelynek házi csoportjai vannak?
JOHN: A házi gyülekezet és egy hagyományos gyülekezet házi sejtcsoportja két egymástól teljesen különböző "állatfaj". Egy házi gyülekezet önmagában is teljesen önállóan és szervezetileg függetlenül működik, ahol a tagok közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz és gondoskodnak egymás szükségeiről. Ezzel szemben egy házi sejtcsoport egy nagyobb egyházi szervezethez van kapcsolva, ahol a fő összejövetel a nagy gyülekezeti alkalom. Azonban a kereszténység a házi gyülekezeteknek köszönheti, hogy a leggyorsabban növekvő vallás a világon, amely az Világ Missziók Amerikai Központja szerint évi közel 8%-os növekedést produkál. Tudod, a különböző híradásokban gyakran találkozhatunk az iszlám gyors terjedéséről szóló hírekkel. A valóság ezzel szemben az, hogy a leggyorsabban növekvő vallás a kereszténység és ez a növekedés szinte teljes mértékben a házi gyülekezetekben történik. Az egyik legnagyobb különbség, hogy a házi gyülekezetekben az emberek megtanulják felfedezni, hogy Krisztus él bennem és összejöhetek más hívőkkel, akik felé elkötelezhetem magam, és akikkel céllal találkozhatok. És a mi esetünkben, a mi hálózatunkban abban hiszünk, hogy a normális kereszténység mintája az ApCsel-ben látható, ami azt jelenti, hogy dinamikusnak kell lennie. Úgy kell fejlődnie, ahogy egy élő organizmus, és tele kell lennie csodákkal! És ezt látjuk megtörténni. Isten találkozik ott velünk, mert az a minta, ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben is ezt tette.
SID: Akarod, hogy tovább provokáljon téged és féltékennyé tegyen? Beszélj nekem arról az összejövetelről, ahol a dicsőség felhője megjelent!
JOHN: Nos, tudod Sid, nálunk gyakran történnek természetfölötti dolgok. Inkább csak választás kérdése, hogy melyikről akarsz hallani. Többször előfordul, hogy körben ülünk a nappali szobában az Urat imádva és nem félünk a csendtől, és nem érzünk kényszert arra, hogy tovább lépjünk a következő programpontra, mivel otthonosan érezzük magunkat egymással, tehát egyszerűen csak időzünk az Atya jelenlétében. Nagyon sok alkalommal tapasztaltuk, hogy egyszerre többen is látták azt a fényes fehér ködöt, amely megállt az emberek fölött és megnyugodott rajtuk. Amikor az Atya szolgál abban, megnyilvánul az Ő valódi mély dicsősége. A kenet megnyilvánulása ilyenkor olyan, mint a belső gyógyulás. És az Ő jelenléte azt okozza, hogy csendben akarsz maradni és csak fürdeni akarsz a jelenlétében. De az is többször megtörtént, hogy a jelenléte úgy nyilvánult meg, mint egy örvénylő tornádó. Több ember is tanúja volt ugyanabban a házi gyülekezetben annak, hogy nemcsak egy hangot hallottak a szellemi fülükkel, hanem látták is ezt a tüzet, ami úgy örvénylett, mint egy forgószél. És amikor ez megérintette őket, minden gond és minden támadás, azt akarom mondani, hogy a támadások következményei, amiken akkor mentek keresztül, el lettek söpörve és el lettek égetve és a helyüket az Úr jelenléte foglalta el. Olyan, mint egy örvénylő tornádó. Ez kitágul és összehúzódik együtt az imádással és Isten jelenlétével.
SID: Tehát az Úr mondta neked, hogy indítsd el ezeket a házi gyülekezeteket, hogy felkészüljenek a következő időkre. Hogyan segítenek egymásnak? Úgy értem tudjuk, hogy mit mond a Biblia. De hogyan működik ez a gyakorlatban? Valaki elveszíti például a munkáját.
JOHN: Nos, nagyszerű példákat fogok mondani neked. Ismered az Apostolok Cselekedeteit, ahol, ahogyan te is mondtad, a hívők gondoskodtak egymásról. Amit mi teszünk az, hogy ugyanezt a mintát követjük. Azt várjuk, hogy minden házi gyülekezet gondoskodjon a saját tagjairól, ha felmerül egy szükség. Ha azonban ez túl nagy feladat, ha a szükség túl nagy az adott házi gyülekezet számára, ha hallunk erről, akkor felhívást intézünk a hálózat gyülekezeteihez. Nagyon hasonlóan teszünk, mint Pál apostol, aki a korinthusi és a filippi gyülekezetekhez fordult, hogy pénzt gyűjtsön a Jeruzsálemben élő szentek szükségeire. Nemrég volt nálunk egy úriember, aki autóbalesetet szenvedett és emiatt kb. hat hétig jövedelem nélkül maradt. Ez túl nagy teher volt a helyi házi gyülekezet számára. Ezért továbbítottuk ezt a szükséget a hálózat felé, és így képesek voltunk több mint 2,200 dollárral segíteni. Ezen a héten Tulsában, ahol az első házi gyülekezetünket indítottuk, és van egy hagyományos gyülekezetünk is, van egy fiatal család, akiknek fel kellett újítaniuk egyik szobájukat, aminek a falai kidőltek, mi hoztuk az építőanyagot és a szerszámokat, és mindazt amire csak szükség volt, és közösen felújítottuk nekik azt a szobát.
SID: Nos, hogyan vagytok képesek ezt megtenni? Csak viccelek, John. De miben más ez, mint egy hagyományos gyülekezet, csak kicsiben.
JOHN: Tudod, ha a házi gyülekezet egy miniatűr mása annak a hagyományos gyülekezetnek, amiből kijöttünk, akkor az nem házi gyülekezet. Mi abban hiszünk, hogy Isten azokon a konkrét ajándékokon keresztül akar működni, amelyek jelen vannak. Pál így beszél erről az 1 Korinthus 14:26-ban: "Mi hát a helyes, testvéreim? Amikor összejöttök, mindegyikőtök igyekezzen a többieket építeni! Egyikőtök énekeljen egy dicsőítő éneket, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki..."
SID: Igen, de minket arra tanítottak, hogy passzív nézők legyünk, John.
JOHN: A házi gyülekezetek beszélgetés orientáltak, nem pedig prédikáció orientáltak. A hangsúly a személyes kapcsolatokon van, amelyek folyamatosan fejlődnek és gyakran vannak közös étkezések is.
SID : Hát ez a zsidó elem.
JOHN: Igen, ez a zsidó kapcsolat, ami jelen van. És van rengeteg más vonzó dolog is, mint például a több generációs kapcsolatok. Az idősebb anyukák segítenek a fiatal anyukáknak, az idősebb apák a fiatal apáknak. Ez természetes módon történik a közös étkezések alatt és az istentiszteleti alkalmakon. És mindez aktív részvételt jelent a közösségben. Azt ajánljuk az embereknek, hogy rotációs formában minden héten más gyülekezeti tag otthonában gyűljenek össze és az alkalmak vezetését is hetente más végezze.
SID: Tehát nálatok nincs egy személyes vezetés.
JOHN: Nincs egy személyes vezetés. Ez kölcsönös...
SID: Tehát figyelnünk kell egymásra és az alkalom nem egyszemélyes produkció.
JOHN: Pontosan így van. És az történik, hogy mondjuk van valaki, akinek ajándéka és kenete van a zenében. Ezért tudod, hogy amikor ő vezeti az alkalmat és ő a házigazda, akkor a dicsőítésen lesz a hangsúly, nem az imádáson és ez teljesen rendben van, mert neki ez az ajándéka. Valaki más inkább tanító, ezért nem probléma, ha inkább bekapcsol egy dicsőítő CD-t, mert épp csak hogy felnéz a konkordanciából és a Biblia tanulmányozó kézikönyvből és azon az alkalmon inkább mélyre ásunk az Igében. És ez így változik minden héten.
SID: John, tartsd vissza a következő gondolatot. Az Úr betekintést adott Johnnak abba, hogy mi fog történni a jövőben. (Ne menjenek el! Azonnal visszajövünk.)
SID: Helló, Sid Roth vagyok John Fennel. John egy hiteles próféta. Sok dologgal kapcsolatban prófétált már, főleg személyes jellegű dolgokat, de néhány nemzeti szintű kijelentést is kapott. Mondj valamit azokról a nemzeti szintű próféciákról, amiket kaptál.
JOHN: Nos, októberben, mielőtt az iraki háború elkezdődött az egyik házi gyülekezetünk összejövetelén voltam Broken Arrow-ban, amely az oklahomai Tulsa egyik elővárosa. Az imádás alatt egy kanapén ültem, amikor Jézus hirtelen megjelent és megállt előttem. Azt mondta: "Gyere velem!" Akkor szellemben azonnal felemelkedtem és eltávoztam, és ott álltam - úgy értem valóban ez történt - tehát ott álltam egy iraki város közepén. Átnéztem valakinek a válla fölött, aki nyilvánvalóan egy amerikai katona volt és éppen egy sorszámot adott át egy fekete burkába öltözött nőnek. Azt kérdeztem: "Mi az amit látok, Uram?" Ő azt mondta: "Az amerikai hadsereget Bagdadban." Akkor azt kérdeztem: "Meddig fog ez tartani?" Azt felelte: "Körülbelül három hétig." Ez októberben történt. Természetesen ez megtörtént és tele voltak vele a híradások, a villámgyors támadás majdnem pontosan három hétig tartott.
SID: Te tudtad ezt még mielőtt megtörtént volna.
JOHN: Tudtam már azelőtt, hogy megtörtént. Mint ahogy más dolgokat is. Mielőtt a Challenger űrhajó felrobbant, vagy amikor rálőttek Ronald Reaganre és János Pál pápára. Sok különböző dolgot.
SID: John, az Úr azt mondta neked, hogy néhány éven belül rá sem fogunk ismerni az Egyesült Államokra. Mondd el, hogy pontosan mit mondott neked.
JOHN: Persze. Éppen vezettem az országúton és azokon a változásokon gondolkodtam, amik 1995 és 2005 között történtek, amikor szólt hozzám. Tehát 2005-ben vezetés közben visszaemlékeztem Bill Clinton elnökségére, a Monica Lewinsky ügyre, és más megtörtént eseményre, azután szeptember 11-re, és az iraki háborúra. Akkor azt mondtam. "Atyám, rá sem ismerek már az országra, annyira megváltozott az elmúlt 10 év alatt." Akkor Ő ezt mondta, egyszerűen félbeszakította a gondolataimat és azonnal ezt mondta: "Bizony azt mondom neked, hogy te azt gondolod, hogy nem ismersz rá az országra most. Az igazat beszélem, amikor azt mondom neked, hogy 10 év múlva megint nem fogsz ráismerni."
SID: Biztos vagyok abban, hogy ez igaz, ami sajnálatos. John, elmondanál néhány dolgot, amit az Úr mutatott neked arról, hogy mi fog történni a jövőben? És mondott neked az Úr valamit az események időzítésével kapcsolatban is?
JOHN: Igen! A választások előtt, tavaly ősszel az Úr beszélt nekem az új elnökről és azt mondta, hogy nagyon sok új rendelkezés fog életbe lépni. Azt is mondta, hogy egymást követően két hurrikán majd pedig három földrengés fog jönni az ország ellen. Azt mondta: "Mielőtt ezek közül bármelyik is megtörténne, az elnöki rendeletek mind életbe fognak lépni." Ez történt, tehát azt teszem, hogy figyelem az események menetét, mert ezek nem azonnal történnek meg. Még van addig egy kevés időnk. De amikor a dolgok mind a helyükre kerülnek látni fogsz két óriási vihart és látni fogsz földrengéseket, amelyek közül kettő olyan területen lesz, amelyeket nem tartanak földrengés veszélyes zónáknak.
SID: Vajon miért beszél Isten hozzád és másokhoz - magamat is beleértve - a házi gyülekezetekről? Kínában hány új házi gyülekezet indul havonta?
JOHN: Nos, ezt senki nem tudja pontosan. De azt tudom, hogy egy kínai házi gyülekezet vezetőt hallottam, amikor azt mondta, hogy Kínában egy millióan jönnek az Úrhoz minden egyes hónapban. Ha ezt összeadod, azt jelenti, hogy minden hónapban egy millióval többen vannak. Ezért ők úgy becsülik, hogy a kínai egyházhoz tartozó keresztények száma valahol 120 és 200 millió között van. Az egyik legérdekesebb dolog amit hallottam, hogy az Újszövetség alapján úgy gondolják, hogy a végidőkben Kína kétséget kizáróan tagja lesz annak az öt királyból álló szövetségnek, amely meg fogja támadni Izraelt. De ők azt mondták: "Azt akarjuk, hogy JÉZUS visszatérjen Jeruzsálembe!" Ezért most elárasztják a Kínával nyugatról határos Kazahsztánt és néhány más Sztán nevű országot. Az a tervük, hogy az evangélium terjesztésével házról házra haladva keresztül nyomulnak Ázsia déli belsején, hogy visszavigyék az evangéliumot Jeruzsálembe és ezzel siettessék Jézus visszajövetelét. Elképesztő! Nagyon sok minden történik. Indiában is robbanásszerűen szaporodnak a házi gyülekezetek.
SID: A kutatásaid szerint mi a helyzet azokkal a halott emberekkel, akik visszatérnek az életbe. Úgy értem ezek bibliai szintű csodák, amik a Bibliában történtek. Ilyenek a zsidó hívők első gyülekezetében történtek. Tényleg látsz ma is ilyeneket történni?
JOHN: Azt látom, hogy minden felől érkeznek az ilyen beszámolók. Tény, hogy egy jó barátom Jim Rutz, aki az Óriási változások c. könyv szerzője legalább 70 országból dokumentált tényszerűen olyan eseteket, amikor emberek feltámadtak a halálból. Vagy 57, vagy 70 országból. Nehéz nyomon követni. Sokakat ezek közül a halottak közül nem gyülekezeti vezetők támasztottak fel a halálból, hanem olyan emberek, akik csak nemrég fedezték fel, hogy Krisztus bennük lakik és Jézus neve a leghatalmasabb név az univerzumban.
SID: Beszélj arról a bizonyos asszonyról, aki már több embert is feltámasztott a halálból.
JOHN: Nos, például Indiában él a Dalit népcsoport, amely a legmegvetettebb nép, és akiket a hindu kasztrendszer érinthetetlennek tart. Ez az asszony egy Dalit származású utcaseprő. Az ő szomszédságában történt, hogy a gyülekezetükben volt egy 5 éves fiú, akit súlyos áramütés ért. A szülei elvitték a kórházba, ahol több órás küzdelem után az orvosok halottnak nyilvánították. Azt mondták a szülőknek, hogy vigyék haza és temessék el. A szülők ezt elutasították. Az orvosok a lehetőségeik végére értek. Mindazt megtették, amit természetes szinten tenni tudtak. A szülők végül hazavitték a fiút és szóltak a gyülekezetnek. És az történt, hogy ez a kis asszony este 10 órakor elkezdett imádkozni és hajnali 4 órakor a fiú feltámadt, teljesen meggyógyult és egészséges lett. Csak egy kis heg maradt a bal füle mögött, ahol az áramütés érte. Az egyik barátom megkérdezte ezt a kis asszonyt: "Hány olyan halott támadt fel eddig, akiknek a feltámadásáért imádkoztál?" Azt mondta: "Azt hiszem eddig 16, ha jól emlékszem a számukra." Tehát itt van ez a kis utcaseprő Indiában, akinek meg sem fordul a fejében, hogy ez valami rendkívüli dolog lenne. Számára ez a normális kereszténység.
SID: Mi az Úr kívánsága, hogyan folyjanak ezeknek a házi gyülekezeti alkalmak?
JOHN: Tudnunk kell, hogy az Apostolok Cselekedetei a normális kereszténység mintája, hogy léteznek természetfölötti kapcsolatok, és a Szent Szellem természetfölötti működése valóságos. Nem csak a karizmatikus ajándékok a Szent Szellem ajándékai. Az Ő ajándékaiba beletartozik az is, amikor az emberek segítik egymást, a vendégszeretet és a könyörületesség ajándéka, vagy a szerelői gyakorlattal rendelkező emberek.
SID: Tehát minden tag aktív résztvevő.
JOHN: Mindenki hozzájárul valamivel a közösséghez.
SID: Mindenki részt vesz a szeretetben és a kapcsolatokban.
JOHN: Ez dinamikus, ez dinamikus. És a gyerekek is részt vesznek mindenben. Ellentétben a hagyományos gyülekezetekkel, ahol kiküldöd a gyerekeidet, hogy néhány idegen tanítson nekik Jézusról, itt a gyerekeket bevonjuk mindenbe. Így válunk közösséggé, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők és szülők kiterjedt családjává, ahol egymás gyermekeire vigyázunk és a totyogó kicsiket kézről kézre adjuk egymásnak. Ez a közösség minden területet átölelő gazdagsága. És így áramlik közöttünk a gyógyulás. És áramlik közöttünk a szeretet, ha úgy tesszük a dolgokat, ahogy Pál is gyakorolta.
SID: Meg kell hogy kérdezzem, hogy meg akar -e gyógyítani Isten valakit most, ebben a pillanatban?
JOHN: Igen, történnek gyógyulások, különösen az érzelmi sebek és sérülések területén mennek végbe gyógyulások ebben a pillanatban. Sőt, néhányan felismertétek, hogy olyan rendszer részei vagytok, ahol mindig kívülállónak érzitek magatokat, és ahol megsérültetek. Ahol megsebesítettek és összezúztak titeket, ezért magányosnak érzitek magatokat annak ellenére, hogy emberek vesznek körül titeket. Valóban üzenetet kapok a magányosak számára. Ha magány, szomorúság és elhagyatottság érzés gyötör, az Úr azt akarja, hogy tudd: van remény a számodra! Vannak hívők odakint a rendszeren kívül. A hagyományos gyülekezetek a lakosság kevesebb, mint 20 %-át képesek elérni bármely városban. Valaki, aki kutatást végzett ezen a területen azt mondta, hogy a texasi Houstonban a hagyományos gyülekezetek az embereknek kevesebb, mint 11 %-át tudják csak elérni. Lehet, hogy te ahhoz a 80 %-hoz tartozol, akik már nem járnak gyülekezetbe és talán nem is vágysz arra, hogy gyülekezetbe járj és kapcsolódj másokhoz. Most érted akarok imádkozni. Atyám, a Jézus nevében arra kérlek, hogy hozd össze az embereket, hogy az útjaik keresztezzék egymást. Hogy átéljék a gyógyító keneted érintését, amely olyan mint a nyugtató olaj. Valóban szellemben azt látom, hogy gyógyító olaj folyik keresztül sok különböző ember elméjén, és ennek hatása kiterjed a fizikai valóságra is, a nyakukra, a vállaikra és a hátuk felső részére. És gyógyulás történik most az érzelmek területén és felismered, hogy ezeket a terheket nem az Úr rakta rád, hogy összezavarjon téged. De most az Úr ráébreszt arra, hogy van egy hely amit számodra készített. Ez a kapcsolatokra épülő hit, a kapcsolatokra épülő kereszténység és a kenet, melyekre ott fogod megtalálni a gyógyulásod. Tehát ahogy most érzed ezt a melegséget, ahogy érzed ezt, engedd hogy ez a melegség, engedd, hogy az Úr jelenléte átjárjon...
SID: Érzem ezt most! Mit jelent ez? Épp most gyógyít engem?
JOHN: Nos, ez csak az általános kenet. Ez nagyon gyakran megtörténik. Tudod, amikor szolgálok, és amikor mások is ezt teszik, ez csak Isten általános jelenléte. Az történik amiről a Márk evangéliumának végén olvasunk: Az Úr együtt munkálkodott velük és megerősítette az Igét az azt kísérő jelekkel.
SID: Az Igét jelek kísérik. Légy készen! Ez a tiéd!
Az első Messiás-hívők jelekben és csodákban mozogtak! Hogy lehet, hogy ezt felcserélte a halott-száraz vallás? Miért nem látjuk ugyanennek az erőnek megnyílvánulását ma? Mik azok a hiányzó elemek, melyek az első hívőknél megvoltak? John Fennt a Messiás három ízben is meglátogatta, amikor megmutatta neki, hogy is nézett ki valójában az első gyülekezet és hogyan működött. Most, 2000 év után először, te is beléphetsz ugyanebbe a természetfölötti erőbe!